Kandalló – meleg, barátságos, meghitt és energiatakarékos

A cikk elolvasása: 4 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

Egy kis kandalló történelem

Ki ne látott volna olyan karácsonyi reklámot, amiben a szereplők a barátságos kandalló mellett ülnek? A kandalló kifejezetten a meghitt hangulatot kölcsönzi – és persze nemcsak a reklámokban, hanem a valóságos otthonokban is. Mint minden ember alkotta tárgynak, természetesen ennek is megvan a maga története. 

Amióta a tüzet megszelídítette az ember, azóta van a fűtésnek történelme, amelybe a kandalló igazából csak a középkor során csatlakozott fel. Az első berendezéseket a 13-14. században a nyugat-európai kastélyokban kezdték építeni, és inkább jelentettek státuszszimbólumot, mint hathatós fűtési megoldást, mert nyitottak voltak és így nagy termekben csak nagyon kevés hőt adtak le. Ha valaki fázott, akkor közvetlenül a kandalló mellett állva, és forogva tudta csak felmelegíteni magát. 

A kandalló kultúra a múlt század hetvenes évtizedeiben indult nagy fejlődésnek. Ennek az az oka, hogy Franciaországban ekkor kezdték el a zárt öntvény tűztereket építeni, amelyek a mai napig a legismertebb formáját képezik a kandalló betéteknek. A kandalló manapság már egyszerre jelez státuszt, alkot különleges dizájnt a nappalival, képez tökéletes egységet a ház fűtéstechnikai rendszerével. Nem véletlen tehát, hogy hazánkban is egyre divatosabb vált.        

Kandalló kicsiknek és nagyoknak

Igazi, robosztus kandallót nem mindenki tud telepíteni az otthonába, csak azok a szerencsések, akiknek ehhez megvan a megfelelő méretű helyiségük, amely rendszerint a nappali szokott lenni. Akinek nincs ilyen helyiségük, annak ott van lehetőségként az úgynevezett biokandalló, amely inkább egy nagyméretű petróleumlámpának fogható fel. Aki nem szeretne egy ilyen lámpával bíbelődni, annak ajánlható az a látványkandalló, amelyet egy nagyképernyőjű televízión át nézhetünk, s hallgathatjuk a hasábok ropogását, anélkül, hogy szellőztetnünk kellene.       

De térjünk át a valódi kandallókhoz, és vesszőparipámhoz, a tervezéshez! Aki kandallót szeretne a nappalijába, a következőket kell figyelembe vennie: olyan berendezést kell választania, amely biztosan be tudja fűteni a teret. Hogy ebben hiba ne legyen, már a beszerzésnél érdemes a kandallókhoz értő szakember tanácsát kikérni. Azt is meg kell a szakemberrel beszélni, hogy a ház kéménye alkalmas lesz-e a füstgáz elvezetésére. Nem lényegtelen szempont a friss levegő folyamatos biztosítása sem. Erre megfelelő rendszerek vannak, amelyeket sok esetben a kandallókkal együtt értékesítenek. Látjuk tehát, hogy nem pusztán egy tűztér beszereléséről van szó, hanem egy komplett rendszer összeállításáról, amelyet csakis profi szakemberrel tudunk kivitelezni.    

Egy kis műszaki eligazítás

A hagyományos kandalló tűztere samott, belső füstjárata és külseje pedig kerámia, ill. építőanyagokból áll, egy függőleges huzammal, ajtó nélkül. Ezt a nyitott tűzterű típust mára felváltották a zárt tűzterűek. Ezek már igazi fűtőkandallók, amelyek falazott légtérből állnak, és a tűztér külön füstcsővel csatlakozik a kéményhez. Ezzel a megoldással a légtérnyílásokon át konvekciósan lehet fűteni a helyiséget, és egyes típusai a központi fűtési rendszerre is ráköthetőek. 

Gyújtsunk be!

A kandalló hagyományos tüzelőanyaga a fa. Elmondható, hogy fatüzelés is a megújuló energiaforrások közé sorolható, mert alacsony környezeti terheléssel jár használatuk. A ropogó tűz látványa, a sugárzó meleg romantikája, valamint szolgáltatóktól való függetlenedés és nem utolsó sorban a környezettudatosság egyre népszerűbbé teszik a fatüzelésű kandallókat és kályhákat hazánkban is.

A tüzelőnek ajánlható legjobb fajtákat a Tüzép telepeken találhatjuk meg. A tűzifát, így a tölgyet, a bükköt, a gyertyánt, a juhart, vagy a nyírt érdemes alaposan kiszárítani, ezért a fatüzelésű kandallót használóknak egy nedvességmentes tárolóra is szükségük lesz. Semmiképpen se használjunk az égetéshez olyan fát, amely bármilyen vegyi anyagot tartalmaz, még akkor sem, ha azok régi bútorok darabjaiból állnak.   

A begyújtás lépései is egyfajta szakértelmet igényelnek, ezért érdemes egy-két mondatban erre is kitérni. A tűztér hátsó részébe kell helyezni a felhasogatott, száraz darabokat. Alájuk kerüljön két nagyobb és egyenesebb darab – ezek lesznek az úgynevezett párnafák. A párnafák közé könnyen meggyújtható papírt, és annak tetejére vékonyra hasogatott gyújtóst helyezünk. Ezt körítjük a nagyobb hasábokkal, így egy kis, fából szerkesztett kemencét kapunk. Gyufával (lehetőleg hosszú, úgynevezett kandalló gyufával) gyújtsuk meg a papírt, és a piszkavassal irányítsuk a lángokat a gyújtós darabok felé. Amikor a tűz eléri a nagyobb darabokat, gyorsan beindul a léghuzat is.     

Az égés végterméke a parázs is kellemes meleget biztosít, és még egy jó ideig elegendő hőt ad ahhoz, hogy újabb hasábokat lobbantsunk lángra. Ügyeljünk arra, hogy a huzatszabályozó és a füstszabályozó soha ne legyen egyszerre lezárva! A kandalló karbantartását szolgálja, ha 50-60 tüzelés után speciális, kéménytisztító hasábokat is elégetünk. Ilyen hasábokat a megfelelő szaküzletben bármikor beszerezhetünk.  

Kandalló mint központi energiaforrás

A zárt tűzterű kandallókat a gyártók abba az irányba fejlesztették tovább, hogy ne csak egy elszigetelt hőforrásként üzemeljenek, hanem legyenek a lakás központi energiaforrásai is. A vízteres kandallókat erre a célra fejlesztették ki. A vízteres kandalló képes tárolni az égés folyamán keletkezett hőt és az nem illan el olyan gyorsan a kéményen keresztül, ráadásul ezeket a rendszereket rá lehet kötni a központi fűtés hálózatára is. A kandalló tehát az egész hálózat lelkévé tehető. 

A tervezők még továbblépve megteremtették a kandallóknak azt az új családját, amelyeket már távirányítással is működtethetünk, és ezek olyan magas biztonsági elemekkel bővültek, amelyek csaknem teljesen kizárják az üzemzavar lehetőségét. Egy ilyen rendszer kiépítése nem olcsó mulatság, ám a befektetett összeg viszonylag hamar megtérül a 40 százalékos energia megtakarítás miatt.      

Milyen környezethez illik a kandalló? 

Erre akár egyetlen mondattal is válaszolhatunk: mindenbe. Ezen a piacon is akkora a választék, hogy nincs az az enteriőr, amelyhez ne találnánk stílusban megfelelő darabot, de ha a készletben mégsem lelnénk kedvünkre valót, akkor egyedi tervezésben is beszerezhetjük a megfelelőt. A kandalló akkor lesz az igazi, ha nemcsak belesimul a környezetbe, hanem meg is határozza azt.