A Földközi-tenger ölelésében – a mediterrán stílus

A cikk elolvasása: 4 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

A mediterrán stílus, az örök nyár ígérete

A magyarok nyári vakációjukat leginkább a Földközi-tenger mellett töltik, amennyiben átlépik az országhatárt. Ez természetes is, hiszen ki ne szeretné a napfényt, a virágok tarka bőségét, a tenger kékjét, annak valamennyi árnyalatát? Megérint minket a latinos életstílus, amely a házakról és a benne élő emberekből sugárzik.

Ezen a nyáron talán elmarad a nagy kiruccanás, mi azonban tegyünk egy pihentető és mégis izgalmas sétát a mediterrán stílus világában – ha máshogyan nem is -, virtuálisan élvezhessük annak egyedi zamatát.

Egy stílus, négy irányzat

Dél-Európa területe elég nagy ahhoz, hogy a mediterrán stílus – mint a virág szirmai – irányzatokra bomoljanak.  Nagyjából nemzet szerint változnak a stílus formajegyei: így megkülönböztetünk spanyol, olasz és görög, valamint egy nagyobb egy tájegység, a provance-i és toszkán irányzatot.

A stílus közös ismérvei a természetes anyagok, a kovácsoltvas, kő, szőttesek használata. A mediterrán vidékek otthonaiban szívesen használnak élénk színeket, rusztikus felületeket. A napfény, a tenger és a légiesség köszön vissza ebben a stílusban. Ház esetén a külső is nagyon meghatározó: zsalugáterekkel, mediterrán cserepekkel, meleg falszínekkel és sok-sok kőburkolattal együtt ragad meg minket a látvány.

Irányzatok

Egy korábbi cikkemben részletesen írtam a provance-i stílusról, így ezt most csak röviden összefoglalom. A Dél-Franciaországban honos stílus a kopottas, meleg földszínekhez vonzódik, és azt sárgás, zöldes, kékes és levendula árnyalatokkal tölti meg. Szereti a régit használati és kiegészítő tárgyakban egyaránt. Fő dekorációs eleme a fa és a kovácsoltvas.

Nyugatról keletre haladva először a spanyol stílust elemezzük ki egy kicsit. A spanyol területeket nagyon erős arab hatás érte a középkor folyamán, és ez az építészeti stílusra is rányomta bélyegét. A színvilág itt sokkal energikusabb. A vérvörös, a narancs, a sárga és a barna különböző árnyalatai tökéletes harmóniában állnak a szintén domináns arannyal, terrakottával, lazacszínnel és a bézzsel.

A spanyol belső terek a legdíszesebbek, már-már túlcicomázottak. A gazdagon berendezett belső a gazdagságot hivatott jelezni. Rengeteg kiegészítőt használnak, és jellemző a növényi motívum a tálakon és a terítőkön. Színes képekkel, gyertyatartókkal, kovácsoltvas dísztárgyakkal, kerámiákkal, cserepes növényekkel vagy színpompás vágott virágokkal díszítik a helyiségeket, elérve ezzel egyfajta családias hangulatot.

Az olasz ezzel szemben az egyszerű, de elegáns formavilágra esküszik. Élénk, dinamikus árnyalatok jellemezik. A természetes, finom, magas minőségű textíliák és rusztikus felületek a meghatározóak. Alapvetően vonzódik a nagy, tágas térhez, ezért csak annyi bútorral rendezkedik be, amennyi feltétlenül szükséges. Az olasz házak szíve a konyha, ahol mindig áll egy nagy asztal, mivel az olasz családok teljes generációja ott találkozik össze.

Az étkezőasztal ezért általában nemcsak nagy, de minőségi fából készült, súlyos darab. Az asztal mellett rendszerint egy mutatós bortartót is megtalálunk, mivel a bor minden ebéd kísérője. Az ülőalkalmatosságok magas minőségűek. A kárpitozott szófákat általában drága és elegáns textíliákkal húzzák be (amelyek függönyként is visszaköszönhetnek), de a bőr használata is jellemző. Az eleganciához hozzátartozik a jellegzetes boltíves megoldások használata is.

A görög stílus dolgozik talán a legkevesebb, de úgy is mondhatnánk a legletisztultabb eszközökkel. Színvilága – a kék és a fehér – a nemzet zászlaján is visszaköszön. A házak fala vakítóan fehér, míg az ablakok spalettái és ajtók tengerkékek, de a kék szín a bútorok között is felüti a fejét.

Az otthonok padlója általában terrakotta padlócsempével van burkolva vagy kavicsokból kirakott padlóburkolattal. De köveket és kavicsokat a falak burkolására is szívesen használnak. Egy görög lakásban kevés bútort találunk, s ezek is letisztult, funkcionális darabok.

A hálószobákban igen kedvelt a baldachinos ágy – ez kifejezetten a görög mediterránra jellemző vonás. Érdekes ugyanakkor, hogy amíg a bútorzat igen szikár, addig a dekorációs és hangulatvilágításra nagy hangsúlyt fektetnek. A megszokott villanylámpa mellett hangulatvilágításként mécseseket, kőolajlámpákat vagy gyertyákat használnak.

A négy stílusirányzat mindegyike a napfényes mediterrán környezetet sugározza, így kedvünkre válogathatunk annak irányzatai között, amennyiben ilyen környezetben szeretnénk tudni magunkat.