A kovácsoltvas – egy tűzben született anyag reneszánsza

A cikk elolvasása: 4 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

Mi is az a kovácsoltvas?   

A kovácsoltvas vasból és kis mennyiségű szénből (0,08%) álló fémötvözet, amelyet más elemekkel is szoktak ötvözni. Fűtéssel és többségében kéziszerszámokkal dolgozzák fel. Azért príma anyag, mert megfelelően kemény, ugyanakkor jól formázható is, amit a benne rejlő szénnek köszönhet. Iparművészeti jelentőségét könnyű formálhatóságával érte el. 

Egy kis történelem   

Az ókori Rómában a különleges bútor-kiegészítőket és díszítőelemeket már kovácsoltvasból készítették. Ehhez a munkához a mester tömbökből kovácsolt úgy, hogy először az alapformákat készítette el: a rúdvasat és a lemezeket. Ez a tevékenység elképesztő fizikai erőt és állóképességet igényelt. 

A középkorban, nagyjából a XIV. századtól már vízikerék meghajtású lengőkalapácsokkal, hámorokban készítették az alapformákat, s ez tömegessé tette az alkalmazását. Ekkoriban a szekrények helyett még ládákban tárolták az emberek a különféle értékeiket, s ezeket a ládákat kovácsoltvas vasalatokkal látták el. A felhasználás tehát elsősorban praktikus volt. A vas művészi megmunkálását kezdetben a kolostorokban végezték, és elsősorban az egyház használta fel. 

A különböző korszakokban újabb és újabb technikákat alkalmaztak a kovácsoltvas alakítására. A román kori egyszerű szegecselt laposvaskötésektől a barokk korszakra eljutott a leveles kidolgozásokig a technika. Az ipari forradalom beköszöntével pedig már hengerművek gyártották a félkész termékeket: a hengerelt vasat, a mintás vasrudat, a profilvasat.  

Ahol sosem ment ki a divatból  

A kovácsoltvasból készült termékek a XIX-XX. század fordulóján kikerültek némileg az érdeklődés fókuszából, viszont volt egy terület, ahol még mindig uralkodó és impozáns maradt. A kerítések, kapuk és korlátok területén az ebből készült darabok nemcsak szívósak, de roppant mutatósak és elegánsak voltak. Ezeket a kerítéseket, kapuzatokat kézzel készítették el, művészi igénnyel, és igencsak sokba kerültek. Az ilyen egyedi darabokat csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, így a kovácsoltvas kerítés a gazdagság szimbólumává vált. 

Mivel ebből az anyagból termékek mindig egyediségükkel tüntettek, ezért a mindennapi használati eszközök közül kikopott, mert a tömeggyártással nem tudott versenyezni, és nem érte el a széles tömegeket. 

A kovácsoltvas reneszánsza        

A XX. század végén kezdett újból divatba jönni, és természetesen ott aratott először, ahol korábban is erős pozíciója volt: a kapuk és kerítések piacán. A gazdagodó polgárság és az ipari innovációk keresztútján egyre többen keresték az egyedit, és azt a kovácsoltvasban találták meg. A kapuzatok és kerítések esetében nemcsak a mintát választhatja meg a vevő teljesen egyedi módon, hanem a méretet és a színt is. A kerítés általában egy életre szól, sőt, akár több generációt is kiszolgálhat, ha minőségi anyagból készült és megfelelő korrózió védelmet kapott. A kovácsoltvassal határolt ingatlanok egészen elegáns külsőt kapnak általa, és ez bizony növeli az értéküket is. 

Természetesen a kovácsoltvas kerítésnek összhangban kell állnia az ingatlan stílusával, a kerttel és a házzal. Igazán nevetséges látvány lenne, hogy míg a kerítés a lordok házát idézi, addig az ingatlan stílusában, méretében és igényességében köszönő viszonyban sem lenne vele. Nem kell feltétlenül a kapunak és a kerítésnek is kovácsoltvasból lennie, mert a végén úgy járunk, hogy a körítés (azaz a kerítés) többe kerül, mint a ház, amelyet körülvesz.  Elegendő, ha csak a kapu készül kovácsoltvasból, míg a kerítés bontott téglából épül. Ezzel a kompozícióval nagyon kellemes, rusztikus hatást érhetünk el. Elérhető a nagypolgári elegancia is, ha a kerítésünk téglája klasszikus burkolatot kap. 

Régi, emeletes nagypolgári házakban álomszép kovácsoltvas korlátokat fedezhetünk fel, amelyeket az utóbbi időben a házakkal együtt renováltak. A lépcsőházak gyönyörű kiegészítői ezek. Az anyag óriási előnye, hogy akár kültéren, akár beltéren is gond nélkül alkalmazható, mivel ellenáll az időjárás viszontagságainak. Igazi harmóniát ekkor teremthetünk, ha az alkalmazott minta visszaköszön a lakberendezési tárgyakon, vagy burkolatokon, tapétákon, esetleg az ablak rácsain, vagy a terasz korlátján is.      

   

Stílusok meghatározó darabja

A kovácsoltvas akkor aratott igazán diadalt, amikor újra beköltözött a lakásokba, és egyenesen stílusteremtővé vált. A mediterrán enteriőrben ugyanúgy meghatározó szerepe van, mint a vintage stílusba öltöztetett lakásbelsőben, de még a loft is szívesen nyúl hozzá. A kovácsoltvas egészen különleges társítást kap a természetes anyagok közegében. Bőrrel, nyers kővel és tömör fával házasítva olyan erőteljes stíluselemeket lehet összehozni, ami fogva tartja a közegében lévőt. 

A rusztikus enteriőrben nemcsak az ablakok rácsozata lehet ebből az anyagból, de a tálalóban található asztal és székek váza, vagy a mennyezeti és fali lámpák is. Még romantikus környezetben is létjogosultsága van egy kovácsoltvasból készült ágynak. Ezeket rendszerint fehérre festik, és az anyag, a szín és a formák játéka teszi komplexé az összhatást. 

A kovácsoltvas és az ágyneműhuzat, vagy ágytakaró színei meghatározzák a hálószoba hangulatát. Jól megválasztott színkombinációval romantikus, vagy mediterrán fészket teremthetünk, és mindehhez remekül illeszkedik egy kovácsoltvas lábakkal rendelkező éjjeli asztal. 

Új trendként jelenik meg a kovácsoltvas festése vagy antikolása, ami ezzel együtt további területekre tör be. Ezek a módszerek egészen új megjelenést kölcsönöznek ugyanis a fémnek. A világos, vagy olajzöld tónusok, de akár a fehér is egyre több helyen szorítja ki a fekete alapszínt, ráadásul már nem elérhetetlenek ezek a termékek. Ennek megfelelően én az anyag további térhódítását jósolom, aminek igazából mindannyian csak örülhetünk.