A cikk elolvasása: 5 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)
[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

Az antik bútorok többsége fényesre csiszolt vagy lakkozott felülettel rendelkezik.

 

„Rézmozsarat vegyenek, oly bűbájosan antik,

 rézmozsarat vegyenek, ez szinte már romantik.” (sláger)

A békebeli idők ígérete

Valószínűleg nagyon sokan jártak már olyan lakásban, ahol idős emberek laktak, vagy laknak. Ezeknek a lakásoknak rendszerint amolyan öreg hangulatuk van. Ezt a hangulatot a benne lévő tárgyak, bútorok, a dizájn és színvilág miatt érezzük. Kicsit talán nyomaszt is egy ilyen otthon, amelyet körbeleng a régi korok hangulata. Az otthagyott tárgyak, képek és fotók az eltávozott lakók életéről mesélnek.  

Az örökösök minden esetben nagy felújításba kezdenek, és a régi bútorok, tárgyak rendszerint az enyészeté lesznek, noha ezek között sok esetben értékes antik holmik is megbújnak. Manapság, amikor a rertro és a nosztalgia újra divatba jött, kialakult egy réteg, akik az antikra mint a békebeli idők hordozójára tekintenek, és szívesen élnek ilyen bútorok társaságában. Nem lennék meglepve, ha az antikot kedvelők száma ezekben a nehéz időkben növekedne. 

Mitől antik az antik?      

A műkereskedők általános konszenzus alapján a legalább százéves darabokat sorolják az antik tárgyak közé. Ez az ökölszabály még a 20. század elején alakult ki, amikor az utolsó lényeges művészettörténetileg is értékes stílusnak az empire-t tekintették. Azóta persze már a múlt század elejének stílusai is feliratkoztak az antik-listára.

Önmagában egy bútordarab azért, mert százéves, még nem feltétlenül értékes. További kritériumok tehetik azzá. Az adott bútornak mindenképpen egyedinek kell lennie, azaz nem lehet korabeli tömegcikk. Az adott bútornak stílustisztának kell lennie. Ilyenkor a szakértő egy pillantásra meg tudja állapítani, hogy nagyjából hol és mikor készülhetett. Alapvető az is, hogy az adott bútornak bemutatásra késznek kell lennie, vagy azzá kell alakítani autentikus módon. Egyszóval a jó állapotú bútor kapja meg a piaci értékét. 

A műkereskedők általános konszenzus alapján a legalább százéves darabokat sorolják az antik tárgyak közé.

Ismérvek és lehetőségek     

Mit lehet kezdeni a nagymama örökségével? Egyáltalán, honnan sejthetjük, hogy a bútorok között rejtőzködhet egy igazán értékes darab? Amikor a nagyszülőkre gondolunk, csak addig az időig nézünk vissza, amikor ők még fiatalok voltak. Nem lehetetlen azonban, hogy a nagyink otthonában szeretett darab volt egy, még az ő nagymamájától örökölt vagy kapott bútor. Két nagymamányi idő viszont akár több is lehet, mint az a bizonyos száz év.

Foglaljuk röviden össze, hogy milyen ismérvek alapján gyaníthatjuk, hogy egy értékes darabbal találkoztunk. Az antik bútorok többsége fényesre csiszolt vagy lakkozott felülettel rendelkezik. A régi korok mesterei nyers darabokat sosem adtak ki a kezükből. Általában azokra a nehéz, tömörfa bútorokra érdemes odafigyelni, amelyek faragott lábakon állnak. A hajdani asztalosoknak eszükbe sem jutott az egyenes vonalú lábazat. 

A vitrinek esetében az öntött, metszett, festett vagy ólomüveges megoldások nagyon biztató jelnek tekinthetőek. Ezek az üveges szekrények, vitrinek ugyanis már a maguk korában sem voltak olcsó darabok. Ugyancsak nyomravezető, ha részletgazdag faragásokkal, látványos intarziákkal találkozunk az adott bútoron. A rézveretek és kovácsoltvas elemek is az értékes berendezési tárgyak jellegzetességei. Már a felsoroltak közül egyetlen elem is utalhat az örökség értékére, de ha több elem is passzol a nagymama szekrényére, komódjára, akkor valószínűleg a régiségkereskedők álmát örököltük meg, amit tilos szemétre hajítani. 

A vitrin nem csupán a vidéki élethez passzol.

Az új tulajdonos ízlése és beállítottsága alapján két lehetőség közül választhat. Amennyiben ódzkodik a régi bútoroktól és nem él benne nosztalgia, akkor jó pénzért eladhatja. Amennyiben tetszetősnek találja a bútort, és beilleszthetőnek a saját otthonába, akkor annak élete az új generációnál folytatódhat. 

A legtöbb régi bútor már nincs a legtökéletesebb állapotban. Mivel fukcionális tárgyakról van szó, valószínűleg senki sem akarja a lakásában múzeumi tárgyként kiállítani, hanem a rendeltetése szerint használni. Vannak, akik a bútor modernizálása mellett döntenek. Ilyenkor inkább csak az emlékek, a kedves rokon iránti szeretet mozgatja át a bútort új helyére. A modernizált bútor megfelelően simulhat bele a környezetébe, de antik értékét már nem őrzi meg. A másik – kétségtelen drágább megoldás – ha szakemberrel állíttatjuk vissza az eredeti állapotot. 

Antik bútor a lakásban        

Antik bútorokkal teljesen berendezett lakást, csak nagyon keveset találunk annak ellenére, hogy divatba kezdenek jönni a régi mesterkéz által megalkotott tárgyak. Ennek az az oka, hogy nagyon nehéz a megfelelő darabokra rátalálni, ráadásul igen drágák. Sok esetben a vállalkozás nehézségét az okozza, hogy miközben az antikolt nappaliban jól elférnek a modern eszközök is, de mondjuk a konyhában ezt már nem tudjuk ugyanolyan eredményességgel megtenni. 

Amennyiben generációk laknak együtt, szinte biztos, hogy a fiatalabb nemzedék nem fogja szeretni a régi idők hangulatát. Az antik bútoroknak van egy különleges tulajdonságuk. Általában nagyméretűek, robosztusok, és nagyon erős a jelenlétük a térben. Aki antik bútorokkal szeretné a nappalit berendezni, annak ügyelnie kell az arányokra. Sokkal kevesebb bútor fog elférni úgy a térben, hogy az ne tűnjön túlzsúfoltnak. Sokkal nagyobb közlekedő utat kell hagyni a szobában, és érdemes még egy-két szabadabb teret is kialakítani, hogy a levegősség érzete megmaradjon. Ennek megfelelően a kisméretű nappalikat antikkal nem lehet szépen berendezni.     

A gótika korának egyik jelentős találmánya, a fűrészmalom megjelenése segítette életre kelteni a szekrényeket.

Ápolás, karbantartás

Gyakoribb az, hogy a lakásban csak egy-két antik bútor kap helyet. Ennek hátterében elsősorban az áll, hogy a már berendezett és lakójának ízlése szerint berendezett lakásba eleve nem férne el és nem is passzolna oda sok minden. Ilyenkor a jó ízlés a döntő a kiválasztás során. Az az érdekes, hogy 1-2 kisebb antik bútordarab nagyon sok stílusban meg tud férni, sőt egyedi arculattal, hangulattal láthatja el az enteriőrt. Kerülhet központi helyre a nappaliban egy szép régi komód, de állhat a sarokban egy elegáns sakkasztalka is. 

Mivel az antik bútorok tömörfából készültek és zömük lakkozott, azt gondolhatnánk, hogy elnyűhetetlen darabok. Az a helyzet, hogy a tartós és erős napfény jelentősen károsíthatja a felületüket. Ez az oka annak, hogy az antikot kedvelők nappalijában nincsenek nagy természetes fények, és egy kicsit borongósnak tűnik a hangulat. A napfénytől ezek a bútorok hamar fakulni kezdenek. Egy antik komód vagy almárium esetén még arra is figyelni kell, hogy a rajta elhelyezett tárgyakat időnként más pozícióba helyezzük, mert foltok alakulnak ki amiatt, hogy a felületet nem egyformán éri a nap fénye.

Az antik bútorok ápolása is több figyelmet érdemel. Ha lepattogzik a lakk, azonnal be kell avatkozni, mert a bútor nagyon gyorsan romlásnak indulhat. A lakkozott szekrények takarítása nem nehéz dolog, elég egy puha, száraz rongy a letörlésére, és a megfelelő ápolószerrel a fényét is biztosítani tudjuk. Az antik székek, ülőgarnitúrák viszont rendszeres takarítást, porszívózást követelnek meg, mert általában porfogó anyagból van a kárpitjuk. 

Az antik bútorok iránti vonzódás talán kevesek tulajdonsága, de éppen ő miattuk maradhatnak sokáig közöttünk őseink egykor használt, ma már értékesnek és különlegesnek mondott tárgyai.

A komód születésének időpontja valahol a XV. század második felére tehető.  Antik bútorok.

nyito-lefele-nyil-bibor