Tartalomjegyzék
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]
Mítoszok ősi őrizője
Az anyagokat bemutató sorozatomnak talán a legelejére kellett volna vennem a tölgyfát, amely az ősi időkben mítoszok hordozója volt, később az ember egyre inkább erejére és szívósságára támaszkodott, majd újra fellelte benne a szépséget és az örökkévalót.
Az egyes tölgyfajok az eocén korszak közepén kezdtek kialakulni. A kialakuló fajok géncseréje folyamatos volt, így a hatalmas, akár 30-50 méterre növő óriások mellett cserje változatai is helyet találtak maguknak. Európában 20-24 faj vert gyökeret, melyből Magyarországon hét fajt tartunk számon. Legismertebb változata a kocsányos és a kocsánytalan tölgy.
A tölgyfa már az ókori görögöknél is fontos jelkép volt, mivel leveleinek susogásából jósoltak. Hitük szerint Dodona-tölgyfáiban maga Zeusz lakozik. Ez talán nem is meglepő, hiszen a magas tölgyekbe gyakran csapott villám, és azt pedig a főisten irányítja. A római hadseregben arany tölgykoszorúval tüntették ki azt, aki egy másik római polgár életét megmentette. A keltáknál az élet fáját jelentette, de még a magyar címert is tölgyfalevél koszorúzza.
Az erő diadalmas fája
A tölgyfa olyan különleges tulajdonságokkal rendelkezik, hogy az ókortól napjainkig csaknem mindenhol felhasználták. A tölgy kemény és hihetetlenül tömör fa, ennek megfelelően rendkívül tartós és kopásálló. Egyetlen ellensége a nedvesség, ezért a tölgyfát feldolgozása előtt mindig hosszan és gondosan szárították, hogy kedvező tulajdonságait ki tudják aknázni.
A középkorban az építészet alapanyagának számított, hiszen az épületek tartógerendáit tölgyből ácsolták, de a várak hatalmas kapui is ebből a szinte áttörhetetlen anyagból készültek. A polgárság gazdagodásával együtt beköltöztek a mindennapokba. Az „örökéletű” bútorokat, szekrényeket, ládákat stb. ugyancsak tölgyfából készítették. Egyik-másik tölgyből készített asztalnak a súlya több mázsát is nyomott.
Az ipari forradalom nem is lett volna az igazi, ha nincs a tölgyfa. Vasúti sínek talpfái, a bányafák és a polgári házak főgerendái mind-mind tölgyfából készültek. A tölgyfát a belsőépítészetben is szívesen használják: lépcső, parketta, korlát alapanyagaként is lenyűgöző, de a legtartósabb nyílászárók is ebből készülnek.
Legendásak azok a tölgyfahordók, amelyekben a szeszes italok érlelési folyamatát egészen különlegesen támogatják. A sajtok, hal vagy húsok füstöléséhez is használnak tölgyfát, ami csodás aromát ad az ételeknek.
Generációkon átívelő bútorok
A tölgyfából készült bútorok – megfelelő ápolás és karbantartás mellett – generációk sorát szolgálhatják ki. Ezért nem véletlen, hogy az antik bútorok árverésén a tölgyfa bútorok viszik a prímet.
Nem mindegy természetesen, hogy a fa, amelyből a bútor készül, milyen folyamatokon megy keresztül. A szárításról fentebb már szót ejtettem, de nagyon fontos a védőrétegek alkalmazása, valamint a vasalatok kiváló minősége, és természetesen a folyamatos karbantartás, amelyek a bútorunk életidejét jelentősen megnövelhetik. Egy védőkezelés nélküli, nedves földdel érintkező darab élete nem több 10-20 évnél, de egy belső, állandó száraz környezetben álló, és gondosan lakkozott, ápolt bútor akár ezer esztendőt is kibír!
A fa színe és mintázata már önmagában is nagyon szép, ezért – noha pácolható és festhető – leginkább a natúr lakkozott állapotban az igazán gyönyörködtető. A country és vintage stílust kedvelők egyszerűen nem mehetnek el szó nélkül a tölgyfa mellett, legyen az akár egy szép bútor, egy hihetetlenül szívós padló, egy látványos gerendázat, vagy a ház főkapuja és ablakai.
A tölgy persze nem olcsó anyag, hiszen egy termetes példány felnövekedéséhez évtizedeket kell várni, ugyanakkor a növénytársulásokkal együtt a tölgyerdőknek igen gazdag az élővilága, a flórája és a faunája. Ennek megfelelően nagyon gondos erdőgazdálkodás mellett lehet kitermelni ezt a valóban mindentudó fát, hogy otthonunkat szépítsük vele.