BíborHáz
Műanyag ablakok, ajtók
Beltéri ajtók
Biztonsági ajtók
Redőnyök
info@biborablakhaz.hu
+36 (70) 426-3106
Tartalomjegyzék
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]
A műanyag forradalma
A múlt század közepén indult diadalútjára a műanyag. A nyugati világban hihetetlen hírverést kaptak a szerves kémia újabb és újabb találmányai, amelyeket szinte azonnal be lehetett vetni a mindennapok termékeinél. Mindenki a műanyag forradalmáról beszélt, hiszen a polimerizációs eljárások révén a kőolajszármazékokból különféle tulajdonságú műanyagokat tudott nagy tömegben legyártani a vegyipar.
A nagytömegű gyártás fogalmából mi már tudjuk, hogy a műanyagtermékek sokkal olcsóbbak voltak a természetes anyagoknál, így a műanyagokra hihetetlen méretű kereslet mutatkozott. Az 1960-70-es évek idején még a lakberendezési trendeket is meghatározta a műanyagokból készült bútorok világa, amelyre manapság retróként hivatkozunk.
Hogyan tört az élre a műanyag?
Azt gondolhatnánk, hogy az első műanyagokat valamikor a XX. század elején állították elő, de 1838-ban Victor Regnault által szabadalmaztatott PVC volt az első műanyag, amelyet szinte azonnal követett Charles Goodyear gumija. Ezek az anyagok a XIX-XX. század fordulóján már kezdtek fontos anyaggá válni, különösen a gumi, amely nélkül az autóipar nem robbanhatott volna be.
A múlt század nagy háborúi voltak a szerves kémia elsődleges ösztönzői, hiszen az óriási nyersanyag éhséget alternatív anyagokkal igyekeztek csillapítani, és ebben a műanyagoké lehetett a főszerep. Az úgynevezett makromolekulák megjelenése tetőzte be a folyamatot.
A műanyagok felhasználása olyan széleskörűvé vált, hogy igazából nem érdemes felsorolni sem a felhasználási területeket, de az tény, hogy a háztartások használják fel a legtöbb műanyagot. A műanyagok nélkül nem lenne a világunk olyan, mint most, elég csak az informatikára vagy a híradástechnikára gondolni.
A műanyagok csoportosítása
A műanyagoknak két nagy csoportja van: a természetes alapú, valamint a mesterséges úton előállított műanyagok. A mesterséges műanyagok alapanyaga a kőolaj, és ez nagyon sok mindent meghatároz a használatát tekintve.
A mesterséges, vagyis polikondenzációs műanyagokból készülnek a nagytömegű termékek, mint a csomagolóanyagok, elektronikai alkatrészek, háztartási flakonok, csövek és még egy millió dolog. Az ablakszigetelésre használt purhab is ebbe a körbe tartozik, bár más eljárással készítik. A műanyag ablakok alapvető anyaga pedig az a bizonyos PVC, ami az első műanyag volt.
A műanyagok másik nagy felosztása egy alapvető tulajdonságon alapszik: vannak hőre lágyuló és hőre keményedő típusok. A műanyagokat sajtolással, fröccsöntéssel, extrudálással, vákuumformázással alakítják, formázzák. Az anyag jellege miatt egészen speciális formákat lehet kialakítani, sok esetben olyat, amelyet más anyagból csaknem lehetetlen lenne. Ez az egyik nagy előnye a műanyagoknak.
Műanyagok a lakberendezésben
A műanyag bútorok a nyugati országokban jelentek meg először az 1960-as években, majd jó évtizednyi késéssel a kelet-európai országokban is elterjedt. A bútorok – különösen a székek és fotelek – ebben az időben egészen futurisztikus formákat öltöttek, nem utolsósorban az akkor készült sci-fik hatását tükrözve.
A műanyagbútorok nemcsak olcsóbbak és könnyebben kezelhetőek voltak, de bármilyen színben és formában készülhettek, ráadásul nem voltak olyan súlyosak, mint a tömörfa- vagy fémbútorok. Ha megnézünk egy ebben a korszakban készült filmet, biztosan találunk a lakberendezési tárgyak között számos műanyagra alapozott bútort.
Magyarországon nagyon népszerűek voltak az úgynevezett puffok, amelyek kaphattak műbőr bevonatot és műszivacs bélést is. Ezek a kis hátlapnélküli ülőkék könnyen mozgathatóak voltak, így a lakás bármely pontján el lehetett helyezni. Ezek a puffok sok helyen kiszorították a hagyományos ülőkét, a sámlikat.
De nemcsak a bútorok voltak műanyagból, sok esetben a kiegészítők és persze a burkolóanyagok is. Nálunk a 70-es években „nagyot ment” a linóleum, mivel könnyen és gyorsan le lehetett rakni, és minden más burkolóanyaghoz képest sokkal olcsóbb volt. A műszálas textíliák és kárpitok, a műbőr ebben az időszakban meghatározta a háztartások képét.
A műanyag áradat tragédiája
A műanyagokhoz kapcsolódó eufóriának a századfordulón hirtelen vége szakadt. Azt már előtte is tudta a vegyipar, hogy a mesterséges műanyagok lebomlási ideje előbb-utóbb jelentős problémákhoz vezethet, de ez az emberekben csak később tudatosult. Egy műanyag üdítős palack lebomlásához 450, míg a horgászdamiléhoz 600 évre van szükség. Mivel elképesztő tömegben gyártják ezeket a műanyagokat, nincs az az újrahasznosító kapacitás, amely fel tudná dolgozni az elhasznált műanyagot.
Drámaivá akkor vált a helyzet, amikor kiderült, hogy az óceánokban szigetméretű műanyaghulladékok lebegnek, és még az antarktiszi vizekben is jól kielemezhető a mikroműanyagok jelenléte, amely a természetes körforgásnak megfelelően minden élőlényben lerakódik. Az egykor oly csodás anyaggal teleszemeteltük a Földet.
Műanyag nélkül lehet élni?
A fenti kérdésre az a válasz, hogy nem, nem lehet a műanyagok nélkül élni, de végre el kell kezdeni a műanyagok tudatos használatát. Ha csak a bútorok világára gondolunk, nagyon nehéz lenne kiváltani a kerti műanyag bútorokat, amelyek ellenállnak az időjárás szeszélyeinek, bizonyos típusait a nap sem fakítja, könnyen takaríthatók, vízállóak és a súlyuk miatt könnyen mozgathatók a kert minden pontján.
Persze lehetnének ezek a bútorok olyan fafajtákból, amelyek ugyancsak jól bírják a természet ostromát. Ilyen például a teakfa, csakhogy ez a fa sokkal drágább, mint a műanyag, és abban az ütemben lehetetlen vele gyártani bútorokat, mint műanyagból, mert pillanatok alatt irtanánk ki ezt a nagyon hasznos és szép fát.
A műanyagok esetében egyszerre két úton kell haladnia az emberiségnek. Egyfelől az újrahasznosító kapacitásokat és eljárásokat kell hatványozottan megnövelni, másfelől a természetes alapú, a természetben könnyen lebomló műanyagokra kell alapozni a háztartási és csomagolásra szánt műanyagokat. Ehhez természetesen globális intézkedésekre van szükség, hogy nem fulladjon bele az ember és a bolygó a műanyagba.
Minden találmánynak vannak jó és rossz oldalai, az a kérdés, hogy mi emberek mire használjuk fel ezeket a vívmányokat. Kerti bútoraink lehetnek a jövőben is hosszú időt elviselő műanyagból, amennyiben azokat később újra lehet hasznosítani, a gyors használatra szánt műanyagoknak azonban meg kell találni a természetben gyorsan lebomló típusait.
