Még mindig trendi: fonott bútorok

A cikk elolvasása: 4 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

A nyár – ha lassan is – megérkezett, s ezzel együtt a kerti élvezetek sora. A teraszokat, kerteket kényelmesebbé tesszük, belakjuk, bebútorozzuk őket. A nyílt téri bútorok között még mindig reneszánszukat élik a fonott bútorok, mert kellemes hangulatot teremtenek, természetes anyagukkal belesimulnak a környezetükbe, azon kívül szépek, kényelemesek, könnyen mozdíthatóak és áruk is igen kedvező.

Miből fonják, amikor fonják?

A fonott bútorok már a XX. század elejének kávéházaiban is felbukkantak, sőt egyes híres kávéházak meghatározó darabjaivá váltak a fonott mintás, támlás székek. Idővel egyre újabb és újabb anyagokból készülhettek a bútorok, s így a választék bőséges lett. Érdemes egy kicsit megismerkednünk az egyes anyagok származási helyével és tulajdonságaival, hogy amikor majd kiválasztjuk a kerti berendezést, tisztában legyünk vele, hogy mi kerül a birtokunkba.

A hazánkban őshonos nádat kell legelőször megemlíteni. Mint azt a tetőfedő anyagok részben nagyon röviden megemlítettem, a nádat eleink még tetőfedésre, vagy kiegészítő szigetelésre is használták. A nádfedéshez másfél-három méter hosszú nádszálakból 20–30 cm átmérőjű kévéket kötöttek, ezeket hajlékony fűzfavesszővel és horganyzott huzallal kötötték a lécezéshez illetve egymáshoz, majd a laza nádkévéket fakalapáccsal visszaveréssel tömörítették. A nádat fonatként valamilyen hálós szerkezetbe szövik, így használják különböző bútorokhoz és kiegészítőkhöz. Nádból készülhetnek a finomabb, vékonyabban szőtt felületek, például a szék háta, egy szekrény ajtaja, vagy akár egy lámpabúra is. A nád tehát igazából kiegészítő anyag.

Korunkban a rattan bútorok hódítanak. A rattan pálma Ázsiában őshonos, de manapság már nagy ültetvényeken termesztik, s körülbelül 15 éves korukban aratják le. Mikor a rattan pálmát feldolgozzák, általában két részre válik szét: a belső vastagabb és a külső vékonyabb részre, melyet nádként ismerünk.  A rattanból és vesszőből leggyakrabban fonással állítanak elő kosarakat és bútorokat. A rattan jól tűri az időjárás megpróbáltatásait, és sokkal masszívabb, mint a nád, ezért a vázszerkezetek is ebből készülhetnek.

A bambuszt is jól ismerik már a magyar vásárlók. Ennek kifejlett, üreges szára olyan kemény, mint a fa, ezért a belőle készült bútorok a legmasszívabbak. A bambuszt felhasználják parketta és kerítés készítésére is, ráadásul elképesztően gyorsan növekszik, és szinte kiirthatatlan.

A hazánkban őshonos fűzfából is készítenek bútorokat, de inkább a lakások kiegészítői készülnek belőle. Rusztikus stílusú környezetből nem hiányozhatnak a fűzfából font kosarak és kaspók sem. Bútorkészítéshez azért nem igazán alkalmas, mert elég kényes, és hajlamos a hasadásra.

Kevesen ismerik a loomot, holott már legalább 90 éve van jelen a design világában. A loom a következőképpen készül: rugalmas papírsodratokból szövőszéken nagy lapokat állítanak elő, majd fa- vagy fémkeretre feszítik azokat, és víztaszító lakkal kezelik.

A tengeri füvet eleinte a párnák és a matracok töltőanyagaként hasznosították, mivel nem gyúlékony, és jó hőszigetelő. A tengerifű fonott formájában is víz- és folttaszító. Újabban már felhasználják fonott bútorok készítéséhez is. Fonás előtt a megszárított rostokat össze kell sodorni, hogy elegendő masszivitása legyen.

A banánlevekből készített abacát inkább dísztárgyak készítéséhez használják, na meg a szinte elszakíthatatlan rostszálak miatt a halászat hasznosítja. Halászhálók és kötelek készülnek belőle.

A fonott bútorok előnyeiről

Mint láthatjuk, a fonott bútorok kivétel nélkül természetes anyagokból készülnek, s ez már önmagában is nagy érték, ráadásul nagyon mutatós és szemet gyönyörködtető darabokat készítenek belőlük. Manapság már nem csak kerti bútorként gondolhatunk rájuk, mert a dizájnerek remek darabokat terveznek a nappaliba és a halóba is. A fonott kanapék, ülőgarnitúrák, fotelek rendszerint valamilyen természetes szövettel borítottak, sőt, még a tömítő anyagok is növényi eredetűek.

A fonott bútorok súlya kicsi, ezért könnyen mozgathatóak, s így kényelemesen variálhatjuk lakásunk berendezéseit. A fonott bútorok természetes színűkkel szinte minden színhez és árnyalathoz jól illeszkednek, de festett változataik kifejezetten hangsúlyos szerepet tölthetnek be az egyes enteriőrökben.

Ápolás, tisztítás

A fonott bútorokra jellemző, hogy szálai között jobban megtelepedhet a por. A tisztításuk egyszerű, de néhány fontos szabályt be kell tartanunk. Az elkoszolódott felületet mossuk le szappanos oldattal, aztán töröljük át a felületet hideg vízbe mártott törlőkendővel. Várjuk meg, amíg teljesen megszárad, s csak ezután tegyük ki a napra, mert ellenkező esetben megfakulhat!

A fonott bútor tovább tartja a színét, ha évente átdörgöljük sós vízbe mártott kefével.  További védelmet jelenthet a világos citrom-, illetve olívaolajas kenés. Évente elegendő egy vékony rétegnyit áthúzni a kényesebb, főleg fűzfából készült darabokon.

Jó, ha tudjuk, hogy a fonott lakberendezési tárgyak páradús levegőt igényelnek, s nem kedvelik a fűtőtestek közelségét sem. A kerti bútort pedig lehetőleg olyan helyre állítsuk, ahol nem áztatja az eső.