Mert kell egy szuper borospince is!

A cikk elolvasása: 4 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

A nyár hamarosan átadja színeit az ősznek, és beérnek a borszőlők is. Manapság egyre több háztulajdonos érzi úgy, hogy nem is igazi ház az, amelynek nincs egy szuper borospincéje. Egy házi borospince, ahol a barátokkal, a családdal jó összejönni, és a saját termést, vagy a beszerzett minőségi nedűt kortyolgatni, és beszélgetni. Igazi élményt jelent a pince hűvösében a borozgatás, miközben beszívjuk a helyiség jellegzetes illatát, amelyben a bor fanyarsága keveredik a nemes penész és a nyersfa karakteres zamatával.

Alapvető feltételek a jó borospincéhez

Évezredek át keresték az emberek a megfelelő helyeket a bor érleléséhez és tárolásához. Ehhez rendszerint hegyoldalakba vájtak pincerendszereket, vagy leástak a megfelelő talaj összetételű föld mélyébe, és ott alakították ki a bornak megfelelő közeget. Manapság már nem kell feltétlenül igazi pincét ásni, megteszi egy jól szeparált kis ház, fészer, vagy a háznak egy jól zárható része, ahol a kisebb hordókat, vagy palackokat tárolhatjuk.

Legyen bárhol is a borospincénk, a megfelelő feltételeket ki kell alakítanunk hozzá, s ezeket a feltételeket az évezredes tapasztalatok vésték kőbe. A jó borospincéhez megfelelő és állandó hőmérséklet, páratartalom, szellőzés és fénymentesség szükséges. Ezek azok az alapok, amelyek nélkül nem tudunk érlelni, de tartósan tárolni sem bort.

A bor érleléséhez típustól függően 12-15 Celsius fok közötti hőmérséklet az ideális. A telített vörösboroknál lehet a felső határ 2-3 fokkal több, míg a rozé és a fehér borok esetén 2-3 fokkal hűvösebb is megfelelő. Ezért szokták a profi pincéket lépcsőzetesen kialakítani, hogy a hőfoknak megfelelően tudják tárolni az egyes borokat.

A páratartalom nem kevésbé fontos: ennek határértéke 60-70% között van. Ugyancsak fontos, hogy a borokat védjük a fényhatástól. A fény és ultraibolya alkotóeleme káros hatással van a borra, hozzájárulva a tanninok oxidációjához.

A borospincéket igen jól le kell szigetelni, mert a víz szétrohasztja a fahordókat, fölborítja a páraviszonyokat és kedvezőtlenül hat a hőmérsékletre is. Alapozáskor ezért általában vasbetont használnak, míg a falak esetében jól lélegző téglákat alkalmaznak.

Amennyiben telkünkön alakítjuk ki a borospincénket, arra kell még ügyelnünk, hogy a környezete rezgésmentes legyen, mert a mikro rázkódások is tönkretehetik a bort. Vasúti sínek mentén vagy forgalmas utak közelében ne építsünk bortárolót!

Anyagok, berendezések – út a profi borospince felé

A fenti szigorú feltételekből fakad, hogy az ajtótól a tárolókig minden nagyon pontosan kell megtervezni, mert a legkisebb hiba is a bor romlásához vezethet.

Nagy figyelmet kell fordítani a pinceajtó kiválasztására. Jó szigeteléssel kell rendelkeznie ahhoz, hogy fenntartsa a hőmérsékletet és a páratartalmat a helyiségben, és légmentesen bezáródjon. Ezért a borospince berendezésekor be kell szerezni a mágneses tömítéssel rendelkező speciális termikus ajtót. Ez jellemzően tömörfa ajtó vagy dupla edzett üvegajtó. Ajtólapokra és a falak szigetelésére rendszerint környezetbarát anyagokat, például parafa-agglomerátumot használnak a gyártók.

Az állandó hőmérséklet és páratartalom miatt osztott rendszerű klímára van szükség, amely egy beltéri (léghűtő) és egy különálló kültéri egységből (kompresszor és kondenzátor) áll.

Az igazi borospince falait természetes vagy műkővel, kerámialapokkal burkolják be, esetleg mészalapú vakolatokkal borítják. A pincét téglával, héj kővel, homokkővel, parafa tölgy kéreggel is ki szokták bélelni. A pince boltozatát vakolt téglából, vagy kőből célszerű kialakítani, padlóját kaviccsal vagy folyami homokkal a legjobb beborítani.  A világításnál manapság falba süllyesztett LED-lámpákat használnak, s csak akkora fényerejűeket, amelyek éppen elegendőek az adott tevékenység elvégzéséhez. Amikor elhagyjuk a pincét, még őrfényt se hagyjunk bekapcsolva, mert a bor a sötétet szereti.

Még több berendezés

A bútorok jellemző alapanyaga a tömör tölgy, ebből készül az asztal, a faragott székek, a kis kóstoltató bár stb. A borokat moduláris állványokra és bortartókra szokták helyezni. Ezek lehetnek szabványosak, vagy egyedi projektek. A palackokat úgynevezett bölcsőkben, fektetve tárolják. Ennek előnye, hogy a bor folyamatosan áztatja a parafa dugót, amely így megdagad, és nem engedi be a legnagyobb ellenséget, a levegőt.  A folyamatosan levegőt kapó bor teljesen tönkre megy, ahogy mondás tarja: meghal.

Az ilyen tárolók rendszerint fa, a tégla és a kovácsolt elemek kombinációjával készülnek. Egyes gyűjtők inkább tölgyből, kőrisből, akácból és más keményfából készült polcokat részesítenek előnyben. A fából készült bútorok, tárgyak esetében kerülni kell a fenyőt, amely stabil gyantás illatot áraszt. A polcok cellái lehetnek négyzet alakúak, téglalap alakúak, hatszögletűek. A kereszt alakú cellás kialakítás lehetővé teszi a nem szabványos palackok tárolását is.

A fentiek alapján elmondható, hogy nem kis fába vágja az a fejszéjét, aki profim körülmények között akar bort kóstolni, de az eredmény egy generációkat kiszolgáló építmény lesz, ahol a borozás mellett a társadalmi kapcsolatokat is építgethetjük.