Sövénykerítés, a természetből emelt élő fal

A cikk elolvasása: 4 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

Kerítés: védelmi vonal és a házunk éke

Amióta az ember magántulajdonnal, földdel, házzal, birtokkal rendelkezik, azóta használja annak védelmére a kerítést. A kerítésnek hosszú és olykor bizony véres története van, és napjainkban újra felértékelődött a szerepe nemcsak a magánházak, hanem a határok védelme érdekében is.

A kerítés legfőbb funkciója a védelem, azaz annak megakadályozása, hogy valaki minden erőfeszítés nélkül a földünkre léphessen. A középkor folyamán a kerítések legerősebb formája az a várfal volt, amelyet több méter magasra és legalább fél méter szélesre építettek kőből, hogy a támadók első vonalát megakassza. Mára a magánházak kerítései e védelmi funkció mellett díszítő szerepet is betöltenek, olyannyira, hogy egyes, nem túl elegáns házak tulajdonosai sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a kerítés eleganciájára, mint magára az ingatlanra.

Az élő kerítés

A kerítéseknek számtalan fajtája van, elég, ha csak annak anyagára gondolunk. Lehet egy kerítés egyszerű drótból, alumíniumból, acélból, kovácsoltvasból, fából, műanyagból – és lehet olyan növényből is, amely nemcsak véd, hanem takarást nyújt a kíváncsi szemek elől és gyönyörködtet is színes leveleivel, virágaival.

A különböző típusú kerítéseknek megvannak a pozitív és negatív tulajdonságai. Mivel a cikkem a tavasz folyamán fog megjelenni, ezért stílusosan a sövénykerítéssel foglalkoznék most egy kicsit bővebben.

Amikor az előnyöket és a hátrányokat vesszük sorra, a sövénykerítés – szerintem – előnyeivel tűnik ki. A természet minden formájában egészségesebb és közelebb áll az emberhez, mint bármilyen más forrásból származó anyag. A sövénykertek egyszerre örvendeztetik meg a szemet és gyógyítják a lelket, ráadásul kitűnő árnyékolók és porfogók. Sőt, az 5-10 méter magas sövények már a kinti zajok nagy részét is elnyelik.

Igaz ugyanakkor, hogy törődni kell velük. Míg egy kovácsoltvas kerítés akár egy évtizedig sem kér enni, addig a sövényünk minden nap megkívánja a magáét: öntözni, metszeni, trágyázni, egyszóval gondozni kell.

A sövénykerítések típusai és fajtái

Amennyiben azt akarjuk, hogy a sövényünk télen is takarjon, akkor az örökzöld növények közül kell választanunk. Nem lesz egyszerű dolog, mert nagy a fajgazdagság. Az örökzöldeket két csoportba oszthatjuk: tűlevelűekre és lomblevelűekre.

A tűlevelűek közül a tiszafa, a tuja, a hamisciprus, a boróka, a ciprus és a Leyland-ciprus a legkedveltebb. Lomblevelű örökzöldek közül a borbolya, a puszpáng, a babérmeggy, a magyal, a tűztövis, a bangita és a kecskerágó használata terjedt el.

Az örökzöld növények telepítésekor méterenként 1-2 tőre van szükségünk egy összefüggő sövénykert létrehozásához. Ezek a növények nagyjából a harmadik évben lesznek nyírhatóak, amikor elérik a kívánt méretet.

A sövénykerítések másik nagy típusa a lombhullatókból áll. Ezek közül az aranyvessző, az orgona, a jezsáman, a gyöngyvirágcserje, a japánbirs, a gyöngyvessző és a rózsalonc, melyek virágzó sövénynövényként használatosak. Ide sorolható még a mályvacserje, a fehér som, a boglárkacserje, a pimpó és a fagyal.

Lombhullató virágos növények esetében csak egyszer nyírjuk meg a növényeket, egyeseket virágzás előtt, másokat virágzás után. Nyáron vagy ősszel virágzó növényeket mindenképpen tavasszal, még fakadás előtt metsszük meg, mert az újonnan kihajtó vesszők fognak virágba borulni.

A lombhullató sövények valójában tavasztól őszig tudják az eltakarás funkcióját betölteni, cserébe viszont virágzásukkal rendkívüli módon megörvendeztetik a szemünket.

És amire még gondolnunk kell

A sövénykerítéseknek hatalmas szakirodalma van, hiszen nemcsak a telkeket határolhatják, de térelválasztó és díszítő funkciójuk is van, gondoljunk csak a nagy kastélyparkok sövénylabirintusaira. Amit nekünk szem előtt kell tartani, az a gondozás és a türelem. Egy műanyagkerítést pár nap alatt össze lehet pattintani, de a sövényből álló csak a harmadik évtől lesz igazi kerítés. Amennyiben ezt az időt túl soknak érezzük, akkor válasszuk a csodanövényt, a turkesztáni szilt, amelyik egy év alatt akár 1,5-2 métert is tud növekedni.

Telepítéskor választhatunk egyszerre több fajta tövet is, de arra figyeljünk, hogy ezek növekedési ideje nagyjából hasonló legyen, mert a növények csendes háborújában a gyorsabban növő típusok elveszik a fényt és a táptalajt lassabban növő társaiktól.

Bár egy sövénykerítéssel, sokkal több a gond és a munka, mint a sima kerítéssel, érdemes vele vesződni, hiszen egy élő zöld falat kapunk cserébe.