Szemét – hogyan csökkentsük, hogyan tároljuk?

A cikk elolvasása: 4 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

A teleszemetelt bolygó

Az ipari forradalom óta a bolygónkat egyre nagyobb ütemben tesszük tönkre, magunk alatt vágva a fát. Noha mindannyian tudjuk, hogy csak ez az egy Földünk van, mégis folytatjuk a környezet rombolását. Ennek egyik formája a hatalmas szeméttermelés, amely már globális problémákat vet fel. A gazdagabb országok a felhasználhatatlan hulladékot kiszállítják egy sokkal szegényebb országba, és ott sorsára hagyják. Azzal, hogy a szemetünket a szomszéd kertjébe hányjuk, nem oldjuk meg a problémát.

A statisztikák szerint a fejlett országokban egyetlen ember egy év alatt 5 tonna szemetet termel és ezek egy része ráadásul évszázadok alatt sem bomlik le. Fontos tehát, hogy a lehető legnagyobb figyelemmel legyünk az otthoni hulladékkal kapcsolatban. 

Civilizációs fejlődés, növekvő szemétterhelés 

Amióta ember él a Földön, mindig termel szemetet. Az őskori ember hátrahagyott hulladéka azonban természetes anyagokból állt csupán, amelyek ugyanolyan gyorsan lebomlottak, mint a természetben bármi. Erről a bolygó szuperlényei, a baktériumok és a gombák gondoskodtak. A kőkorszaki emberek első nagy szemétkupacát Norvégiában találták meg. A szemétdombot egy idő után felégették, elkerülve ezzel a kibírhatatlan bűzt.

A letelepedett életmóddal kezdett változni a hulladék mennyisége és összetétele. Ekkor jöttek létre az első szeméttelepek, amelyek tulajdonképpen nagy gödrök voltak a települések mellett. Ezek manapság valóságos kincsestárai a régészetnek, hiszen az abból kibányászott leletekből számos dologra lehet következtetni. Az ókori szemét elsősorban cserepekből, csontokból és építési anyagok maradványaiból állt.

A Római birodalomban volt először szervezett szemétszállítás és itt alakultak az első vállalkozások a hulladék szállítására és feldolgozására. A római lakosok a hulladékot cserépedényekbe rakták (ezek voltak a mai kukák ősei), amelyeket rendszeresen ürítettek.  

A középkori városok várárkai köröskörül szemétledobók voltak, de magában a városban sem foglalkoztak a hulladékkal. Kidobtak mindent az ablakon, és ha valaki nem figyelt, akkor csodadolgokat kaphatott a nyakába. Ezek a szemétben fuldokló városok voltak a nagy járványok bázisai.

A 19. században vált világossá a szemét és a betegségek kapcsolata, és azóta beszélhetünk közösségi hulladékgazdálkodásról. Sajnos a civilizáció fejlődésével hatványozottan termeljük a szemetet, és ennek már korántsem a könnyen lebomló elemei jelentik a többséget.  

A hulladék tipikus fajtái

A hulladéknak két nagy csoportját különböztetjük meg: az ipari és a háztartási hulladékot. Mindkettő hatalmas mennyiségben keletkezik, de az ipari hulladék képes nagyon gyorsan ökológiai katasztrófához vezetni, hiszen ott nagy mennyiségű mérgező anyagok kerülhetnek a talajba vagy a vízrendszerbe. 

A csoportokon belül a szemétnek több típusa van, amelyekkel életünk során mindannyian találkozunk, sőt kezeljük is.

Elsőként említhető az élelmiszerhulladék. Nagy mennyiségben éttermekben és üzletláncokban halmozódik fel, ami a tömeggyártás és tömegfogyasztás következménye. Az élelmiszerek szavatossági idejének lejárta után hatalmas mennyiség kerül a kukába, miközben a világban nagyon sokan éheznek. Az elosztás minden tekintetben rossz, de ezen a helyzeten eddig semmit sem tudtunk javítani. A háztartásokban is keletkezik élelmiszer jellegű hulladék – ennek egy része a feldolgozás során keletkezik, a másik fele pedig tárolási problémák és túlvásárlás miatt végzi a szemétben.

Az építési hulladék is hatalmas mennyiségben keletkezik. Ezeket konténerekben elszállítva manapság már összezúzzák és újrahasznosítják, de nagyon sok még az illegális lerakat, ahová azok szemete megy, akik nem akarnak vagy nem tudnak fizetni az elszállításért. 

A háztartási hulladékok egy nagy szeletét jelentik az olyan tárgyak, eszközök, amelyek már nem használhatóak. Ezeket lomtalanításkor lehet kitenni, de sok darabot akár a szeletív gyűjtőkben is el tudunk helyezni. 

A legnagyobb gondot a veszélyes hulladékok jelentik, amelyek a környezetre és az élővilágra jelentenek fenyegetést. Ezek tárolása, elszállítása és megsemmisítése speciális eljárásokat igényel. A háztartásokban leginkább akkumulátorok, gépkocsi abroncsok, vegyszeres és festékes palackok szoktak ebbe a csoportba tartozni. 

Szelektíven és takarékosan!           

Az 1950-es évek a műanyag forradalmát hozták el, és akkor még senki sem gondolta, hogy mekkora problémát fognak jelenteni az évszázadok alatt sem lebomló eszközök, amelyeket kőolajszármazékokból készítenek. Mára már hatalmas műanyagszigetek alakultak ki az óceánokban és a folyóvizek mikroszemcsés műanyagban fuldokolnak. 

A szelektív szemétkihelyezés a fejlett országokban az utóbbi 30 évben vált általánossá. A feldolgozható szemetet – így a fémet és a papírt, valamint a különleges kezelést igénylő műanyagot – külön tárolókban helyezhetjük el. 

Fontos azonban a szelektivitás mellett, hogy igyekezzünk a saját háztartásunkban minél kevesebb szemetet felhalmozni. Egy állattartó vidéki otthon esetében az élelmiszer jellegű hulladék jelentős részét melléktakarmányként odaadhatjuk az állatoknak, de a városokban erre nincs lehetőség. Érdemes – már csak a pénztárcánk érdekében is – bevásárlócédulát készíteni, és csak a szükséges élelmiszereket megvásárolni. 

A műanyagok helyett a természetes csomagoló- és szállítóanyagokra kell átállni. Nem baj, ha van egy nagy és erős műanyag bevásárlószatyrunk, ha azt akár évtizedekig használjuk, de még jobb, ha textilből van az a szatyor. A termékeket csomagoljuk papírba – manapság már minden bevásárlóközpontban elérhetőek. A vizet töltsük ivópalackba, kerüljük el a műanyag palackos csomagolást.  

Ha szívószál párti vagy, vegyél egy saját használatú fémszívószálat, de semmiképpen se egy halom műanyagot. Csak mi magyarok kb. 500 millió szívószálat dobunk el évente. Ezek a szívószálak 500 év alatt bomlanak el. 

A ruhák esetében lehet a kevesebb sokkal több is, ha inkább minőségi, évekig hordható holmikat vásárolunk. A kinőtt, kihízott vagy megunt ruhákat dobjuk ruhakonténerbe, de jobb, ha a még hordható darabokat segélyszervezetnek adjuk át. Kevesen tudják, hogy a ruhaipar az egyik legszennyezőbb ágazat, ezért már azzal is sokat könnyíthetünk a bolygón, ha nem követjük a divat minden rezdülését.  A jövő egészen biztosan a tartós, jó minőségű használati tárgyak növekvő keresletét hozza el.