Vécé – ahová a király is gyalog jár

A cikk elolvasása: 5 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

Egy helyiség, amelyet ezer módon is meg tudunk nevezni

Azt gondolom, hogy aki a fenti cím második felét elolvassa, az rögtön tudja, hogy a legintimebb, ám annál gyakrabban használt helyiségről van szó, a vécéről. A magyar ember már csak olyan, hogy a kényesebb témákat képes különböző szavakba csomagolni, és ez az oka annak, hogy a WC-t (water closet) is számos módon emlegetjük. A teljesség igénye nélkül: budi (igaz, ez a kifejezés inkább az ősrégi pottyantóst jelöli), retyó, klotyó, árnyékszék, illemhely, „mosdó”, reterát, toalett stb.

Önmagában már a szinonimák is jelzésértékűek, nemcsak a használójáról mondanak valamit, de az adott környezetről is, amelyben elhangzik bármelyik változata a vécének. Mielőtt legyintenénk egyet, jegyezzük meg azonnal, hogy a vécének a lakásban való elhelyezkedése, a felépítése, és az ott található kiegészítő eszközök és a felszereltség nagyon is meghatározza a benne élők hangulatát, nem is beszélve a higiénia kérdéséről. Tehát nem mehetünk el szó nélkül mi sem a téma mellett. 

Előírások, amelyek mentén tervezni kell      

A toalettre vonatkozóan szigorú előírások vannak. Már a múlt század 50-es éveitől tilos volt új építésű városi házakból a vécét kihagyni. Ott, ahol esetleg még mindig folyosón van a vécé, vagy a ház belső udvarán, minden bizonnyal nem végeztek általános renoválást már évtizedek óta. Családi házak esetében sem lehet már pottyantós vécét építeni ott, ahol csatornázva van, s manapság már csak a gazdasági telkek esetében maradtak fenn a klasszikus kis faépítmények. 

Előírás az is, hogy minden kétszobásnál nagyobb lakásban különálló WC-helyiséget kell építeni, közvetlen vagy közvetett kézmosási lehetőséggel. Ennek a minimális méretigényeit is előírják: a minimális alapterület 0,90 négyzetméter, a szélesség 0,80 négyzetméter, a helyiség mélysége legalább 1,10 négyzetméteres kell, hogy legyen, és az átlag belmagasság 2,20 méter. A legkisebb méretű térbe nem nyílhat az ajtószárny befelé – de a kifelé nyíló ajtót mindenhol sztenderdként fogadhatjuk el. Ajánlati szinten az is szerepel a megfogalmazásban, hogy a WC-helyiség lehetőleg ajtóval elkülönített közlekedőtérből nyíljon.  Semmiképpen se telepítsük a konyha, vagy az étkező mellé – azt hiszem, ez nem igényel külön magyarázatot. 

Sok helyütt találkozhatunk olyan megoldással, hogy a vécé és a fürdőszoba közös. Abban az esetben készül így, ha a lakás kétszobás vagy annál kisebb, vagy ha háromszobásnál nagyobb, és a lakásban van külön WC-helyiség is. Egy ilyen közös térnek minimum 3,20 négyzetméter alapterülettel kell rendelkeznie, az oldalmérete 1,40 méter és a helyiség ajtaja nem nyílhat szobára, főző-, étkező- és élelmiszertároló helyiségre.  A kényelem szempontjából a bal és jobb oldalon a WC-csészétől legalább 25 cm-es távolságot kell biztosítani, amennyiben bidé is van felszerelve, több mint 60 cm szabad helyet kell biztosítani a WC-vel szemben, hogy a lábunk elférjen. 

A vécé kialakítása

Nagyon sok helyen tulajdonképpen egy kis folyosó van a vécének kialakítva, így a csésze éppen az ajtóval szemben áll. Amennyiben erre van lehetőség, akkor ne az ajtóval szembe telepítsük a vécécsészét, hanem valamerre oldalt, egy kicsit vagy egészen rejtve, így megőrizve az intimitást. A vécé ajtajának mérete (szélessége) legalább 75 cm legyen. 

Manapság a vécék már nem csak egy csészéből és víztartályából állnak, hanem nagyon célszerűen ki vannak egészítve nem elhanyagolható egységekkel. A minimális higiéniai igényhez kell egy kézmosó is, amihez szappant és kéztörlőt is biztosítani kell.  Nem árt egy kisméretű tükör sem a mosdótálka fölött. A kézmosó akkor funkcionál igazán, ha meleg vizet is tud biztosítani. Amennyiben a helyiség független a ház vagy lakás központi melegítőjétől, akkor egy villamos melegítő üzembe helyezésére is szükség lesz. A kötelező eszközöknek (vécépapír, vécékefe, illatosító, stb.) a dizájnba illeszkedő tartókat, polcokat kell felszerelni. Legyenek ezek mind a falra szerelve, mert így sokkal könnyebb lesz a padlózat tisztítása. 

A vécé tervezésekor két alapvető szempontot kell még betartanunk – a világítást és a szellőzést. A világítás esetén érdemes energiatakarékos LED izzót használni. A szellőztetés fontosságáról sem kell külön értekeznem. A vécéket gyakorta tervezik oda, ahol egy vakudvar, központi szellőző folyosó van, így egy kis ablakkal már megoldható az alapszellőzés, de még ablak használata esetén sem haszontalan egy elektromos szellőző felszerelése, amely mondjuk a villany felkapcsolásával egy időben üzembe áll. Vannak, akik a téli időszak miatt egy kis melegítőt is beszerelnek, mert a különálló vécékben általában nincs fűtés. 

Álló vagy fali, lapos vagy mélyöblítésű?         

Amikor már megterveztük a helyiséget, felszerelhetjük a legfontosabb szanitert is, amelyből hatalmas a kínálat. Az a jó, ha színében és formájában a csésze és az ülőke, de még a tartály is igazodik a helyiség csempéinek színvilágához. Természetesen nemcsak esztétikai szempontok alapján választhatunk. El kell döntenünk, hogy álló, vagy fali felszerelésben gondolkodunk. A földön állót könnyebb telepíteni, míg a fali esetében könnyen ki tudunk alatta takarítani, és kinézetre is légiesebb hatást érhetünk el. 

Az öblítés módja alapján választhatunk a lapos vagy mély között. Mindkettőnek meg van az előnye és a hátránya is. A lapos előnye, hogy használat közben nem csobban, a szennyezett víz nem csap vissza, viszont a kellemetlen szagok könnyebben terjednek, ezért célszerű rögtön öblíteni. Az alsó, vagy mélyöblítésű csésze esetében a lefolyónyílás hátul helyezkedik el, így a víz kellemetlenül visszacsaphat. Nem lényegtelen előnye viszont, hogy a szagok alig terjednek. Ezért az olyan fürdőszobában, ahol vécé is van, kétségkívül ez az előnyösebb.  

Végezetül a takarékosságról

A háztartások vízhasználatából nagy szeletet hasítanak ki a vécék. Egy négytagú családban naponta elmehet 180 liter ivóvíz is vécé használat miatt. Egy új, 6 literes öblítőtartállyal naponta 80 vizet is megspórolhatunk naponta, ami éves tekintetben közel 30 ezer litert jelent. Ez bizony nem csekély mennyiség, ezért akár nyomó-öblítő, akár öblítőtartályos típust veszünk, törekedjünk arra, hogy a lehető legtakarékosabb legyen.

A passzív házak esetében a vécék már nem is ivóvizet használnak, hanem a háztartás egyéb helyén már felhasznált (konyha, fürdőszoba) fáradt vizet, így megóvva a Föld ivóvíz készletét. Manapság már a tartály feltöltésére is odafigyelnek a gyártók, így nem kell nagy vízzubogással jelezni, hogy milyen műveletet is fejeztünk be a lakásban, sőt a vécé szaniterek területén is tombol a divatőrület, és egészen művészi kivitelű kompozíciók készülnek azzal a céllal, hogy minél komfortosabban érezzük magunkat ott, ahová a király is gyalog jár.