A cikk elolvasása: 4 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)
[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

A nappali el sem képzelhető egy kényelmes kanapé és fotel nélkül.

A bútorok királya

A bútorok királyának is mondják, mivel meghatározza azt a teret, ahová leteszik. Stílust, jelleget kölcsönöz a helyiségnek. Nemcsak a méretével, de a formájával, a színével és még az anyagával is leteszi egy nappali alapjait, amelyhez a többi bútordarabnak igazodnia kell. Ahogy nem a gombhoz vesszük meg a kabátot, ugyanúgy nem a fotelhez, vagy a dohányzóasztalhoz választjuk ki a kanapét sem. 

Kanapé ma már gyakorlatilag kötelező bútordarabja valamennyi lakásnak, csak ott nem áll, ahol annyira kicsi a hely, hogy lehetetlen elhelyezni. Funkciói a pihentetéstől a családi, vagy baráti összejövetelek kényelmes pamlagjáig több területre is kiterjednek. Olyan fontos bútordarabja a mindennapi életnek, hogy úgy tűnhet, kanapé már ősidőktől velünk van.

Kanapé-történelem röviden

Az ősidők pihenési szokásairól korábbi cikkemben, így különösen a franciaágyat bemutatóban már foglalkoztam. Tulajdonképpen a kanapé is innen, azaz Franciaországból származik. Előképeit megtalálhatjuk ugyan az ókori Egyiptomtól kezdve, de azok inkább lábakra állított fekvő, vagy ülőbútorok voltak kárpit nélkül. Még a reneszánsz kori cassapanca is csak annyiban hasonlít a kanapéhoz, hogy volt háttámlája és karfája. 

Az 1700-as években jelentek meg az igazi kanapék azokban az előkelő szalonokban, ahol a francia társadalmi élet folyt. Érdekes, hogy egy-egy művelt, szép és elegáns hölgy budoárjai alakultak át ilyen szalonokká, ahol a résztvevők fesztelenebbül társaloghattak, nem szorongva az udvari etikett elvárásaitól. Egy oldott hangulatú estén kényelmes és praktikus ülőalkalmatosságra volt szükség, olyanra, ahol elfért, és összehajolhatott egy-két ember, ahol a bizalmas beszélgetéseket követően akár el is lehetett szenderedni, így kitolva az esti mulatság idejét. Erre volt alkalmas a rekamié, vagyis a kanapé, mivel ez a bútor ülésre és fekvésre is alkalmas volt. 

Keveseknek jut az a kiváltság, hogy a nevük összeforr egy műtárggyal, de Madame Récamier-nak ez is megadatott, amikor szalonjában elhelyezte az első kárpitozott darabokat. 

A fehér különleges tulajdonsága, hogy a mellette használt szín jellegeit kiemeli, és látványosabbá teszi.

A kanapé fejlődése 

A kanapék gyors fejlődésnek indultak. Betétük és kárpitjuk anyagai egyre korszerűbbek lettek. Eleinte tollal, állati szőrrel, majd tengeri fűvel tették kényelmessé, a díszítésében megjelent a selyem és a sokkal strapabíróbb brokát. Esztétikum és funkcionalitás hamar egymásra talált. 

A súlyelosztás problematikájára az 1850-es években találtak megoldást, amikor kifejlesztették az ágyrugókat, amelyeket természetesen itt is fel lehetett használni. Addig a jobban terhelt ülőfelületek hamar benyomódtak, és rendszeresen kellett a tömítésen karbantartást végezni. A másik forradalmi találmány, a varrógép ugyancsak elősegítette, hogy meginduljon a tömegszerű gyártás, és az úri lakosztályokból a polgári, majd a vidéki otthonokba is eljusson ez a bútordarab. 

Az újabb nagy lépést a műanyagok használata jelentette. Innentől kezdve nem egy-egy mesterember gyártotta a kanapékat, hanem bútorgyárakban készültek, és – bár minőségük nem vetekedhetett a mesterek munkáival – szinte mindenki számára elérhetővé váltak. 

A bútorok világába is berobbant a divatláz, így a kanapék is számos színben, anyaggal, struktúrában készülnek, hogy az aktuális trendeket kövessék. Ez a piaci versenyt is felélénkítette, és az innovációk, találmányok egész sorát hozta magával. Mára odáig jutott a fejlesztés, hogy a szivacsos vagy rugós betétezés helyett akár a NASA által kifejlesztett memóriahabos matracú változatokból is válogathatunk. A nanotechnológia segítségével olyan lélegző kárpitokat is elő tudnak állítani, amelyek tulajdonságaikban az állati bőrön is túlmutatnak: kopásállóbbak, könnyen tisztíthatóak és nem maradnak hidegek. 

A világításra, nemcsak, mint fényforrásra kell gondolnunk, mert segítségével a tér optikai hangsúlyait is megteremthetjük, és dekorálhatunk vele.

A kanapé hazai érdekességei      

A magyar nyelv a német Knapee szót vette át, amely a latin canopeum szóra vezethető vissza. A canopeum igazából baldachinos ágyat jelentett, amely pedig a görög szúnyoghálós ágyra, a kónópeionra mutat vissza. A kanapé szinonimája a szófa, a pamlag, a dívány vagy a kerevet. Az első kanapék az 1700-as évekből származnak, a leghíresebb ezek közül II. Rákóczi Ferenc regéci várában állott darabja. A bútor történelme együtt íródott a komódéval, és a társadalmi osztályok közötti mozgása is szinkronban volt, ahogy presztízstárgyakból a mindennapok bútordarabjaivá váltak. Vidéken, különösen padágyként használták és lóca volt a neve.

Kanapé típusok       

Funkciója alapján lehet kizárólagosan ülőbútor, fekvőfotellel rendelkező bútor, valamint kanapéágy, amely ülésre és fekvésre is alkalmas. Ez utóbbiak ágyneműtartóval is rendelkeznek, így tárolási funkcióra is alkalmasak, s rendszerint rafinált és praktikus a kinyitási technikájuk. 

Érdemes a lakást takarítás szempontjából zónákra osztani. Kanapé.

Típusukat fel lehet osztani az alakjukra vonatkozóan is. A leghelytakarékosabb a vízszintes kanapé, de egy időben nagyon divatos volt a sarokkanapé, amely L-alakban kerül kialakításra. Nagy helyet foglal el az U-alakú kanapé, de nagyon impozáns, és számos kényelmi funkcióval van felvértezve, így például egy olyan fekvő résszel, ahol teljesen kinyújtózhatunk miközben tévézünk, vagy szunyókálunk. 

Anyaga alapján számos típus közül választhatunk. Ráadásul a keret és a kárpitozás szempontjai alapján ketté is oszthatjuk az anyagfajtákat. A keretezés legnépszerűbb anyaga a tömör fa, de vannak, akik fémkeretezésre szavaznak. Ugyanez a helyzet a kárpitokkal is, mert rengeteg anyagból készülhet a borítás az igazi bőrtől a természetes vászonanyagokig. 

Az anyagok és a színek együttese már stílust meghatározó tulajdonsággal bír, de messze nem lényegtelen a minőség sem. Különösen a kárpitozásnál érdemes ügyelnünk rá, hogy megfelelően kopásálló legyen. Szerencsére a gyártóknak fel kell tüntetniük az ISO-szabvány értelmében az értéket, ez az érték az úgynevezett Martindale-szám. Nem is kárpit az, amely nem éri el a 20 ezer feletti értéket. Negyvenezer felett már jó minőségű anyagról beszélhetünk, 60 000 felett pedig egészen speciális, rendkívül kopásálló a kárpit, így az nagy igénybevételnek is ellenáll. 

A kanapé annyira fontos bútordarab, hogy számos szempontot jelen cikkemben meg sem tudtam említeni. Erre talán egy másik cikkben kerül sor.  

Kanapé