Tégla – a tízezer éves építőanyag

A cikk elolvasása: 4 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

Uralkodik örökkön örökké 

Az emberi civilizáció valamikor az első városok megépítésével kezdődött a Tigris és az Eufrátesz folyó völgyében. A városok azonban nem épülhettek volna meg, ha nincs egy univerzális építőanyag, amely kellően szilárd, rugalmas, jól formázható. Ez az építőanyag napjainkban is hódít, és gyártásának alapjai ugyanazok, mint 8-9000 évvel ezelőtt. Gyanítható, hogy a téglát még korábban, nagyjából tízezer éve ismeri és használja az emberiség, és olyan épületeket alkottak meg a segítségével, mint a római Colosseum vagy a bizánci Hagia Sophia. A tégla az az univerzális építőanyag, amellyel városokat emeltek, s amely mind a mai napig a legfontosabb alapanyaga az épületeknek. 

A természet ajándéka    

A tégla három fő alapanyagból áll: agyagból, faforgácsból és vízből. Mindhárom anyag csaknem korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll a természetben, ezért a téglát joggal mondhatjuk a természet ajándékának. A téglaégetés legjobban észrevehető nyomai a természetben azok a tavak, amelyek egykor agyaggödrök voltak. Ilyen például Budapesten a Feneketlen-tó, ahol több évtizeden át folyt a kitermelés. 

A tégla olyan természetes alapanyagokból álló építőanyag, amely hosszú élettartamú, hatékonyan védekezik a tűz és a nedvesség ellen, jó hő- és hangszigetelő. A téglaházakban élőknek van talán a lehető legjobb komfortérzetük, és a piacon is érvényesül az ereje: a téglaházak a legdrágábbak. 

A téglagyártás története  

Az ókori Mezopotámia első városai olyan téglából épültek, amelyeket még a napon szárítottak ki, és a tömörítő anyaga – nem lévén elegendő fa azon a vidéken – a szalma volt. Ezek a téglák ugyan meg sem közelítették az égetéses eljárással készült társaikat, mégis nagy számban bukkannak elő a régészek ásói nyomán. 

A vetőkeret és az égetéses eljárás teljesen új szintre emelte a téglát. Ezek a típusok már sokkal keményebbek és rugalmasabbak voltak, valamint a precíz illesztésre is alkalmassá váltak. Ekkor emelték a híres Istar-kaput vagy Dareiosz szúzai palotáját. Az égetést a szabad ég alatt végezték egy földbe vájt kemencében, és egyszerre 5-10 ezer téglát tudtak elkészíteni. A téglák mérete általában 25x12x6,5 cm-es volt.

A Római Birodalom is téglára épült, s mivel kitalálták a vízben kötő habarcsot, a hidakat is könnyebben megépíthették. Pannónia területén is épült egy hatalmas híd, s valószínűleg az is téglából lehetett. A birodalom bukásával a téglagyártás is hanyatlani kezdett, de ez csak átmeneti időszak volt. A korai városok a faházak miatt rendkívül gyúlékonyak voltak, és nem lehetett egy bizonyos méreten felül terjeszkedni. A város falait is erősíteni kellett, és erre a tégla volt a megfelelő építőanyag. A 12. században Németország, Franciaország és Flandria volt a téglagyártás centruma. A téglavetők céhekbe tömörültek és bélyegezték termékeiket. Az 1500-1600-as évekre már a világon mindenütt elterjedt a tégla, és a következő századokban egyre olcsóbb lett, amely mind szélesebb rétegek számára tette elérhetővé. 

Az ipari forradalom megszüntette a kézimunkát és a gyárak hatalmas tömegben gyártották a téglát. Aki Angliában jár, szembesülhet vele, hogy többek között a tégla tette nagyhatalommá Viktória királyné országát. Minden város látképe a jellegzetes téglaházak sora. 

A téglagyártás technológiája      

Amióta az emberiség feltalálta az égetéses eljárást, gyakorlatilag le is rakta a gyártás alapjait. Az alapanyagot előbb egy durva, majd finom malomban megőrlik, és az így kapott anyagot nedvesítik, átgyúrják egy csigaprésen. Ez pontosan úgy működik, mint a húsdaráló. A masszát felvágják téglányi részekre, majd kiszárítják. A kiszáradt téglákat kiégetik. Manapság úgynevezett alagútkemencékben gázláng segítségével hevül fel az anyag, de maga az eljárás elve ugyanaz, mint az ókori Egyiptomban volt. 

A tégla különböző színű lehet attól függően, hogy milyen az ásványianyag-tartalma, mivel tüzelnek, és mekkora hőfokon égetik ki. A magas vastartalomtól kapja jellegzetes vöröses színét, de ha a mésztartalma magasabb, akkor sárgás színűek lesznek az egyes darabok. 

Hagyományostól az okosig       

Az ipari forradalomban megszülető téglák viszonylag kisméretűek voltak a maguk 6x12x24 centiméteres méretükkel, amely megfelelt a történelminek is mondható 1:2:4 aránynak. 

A hagyományoktól a kettős méretű, kevés lyukú téglák gyártásakor köszöntek el. A 12x12x24 centis téglák jobban kiszáradtak és gyorsabban haladt a falazás is. A blokktégla már hőszigetelést nem igénylő teherhordó szerkezetek emelésére is kiváló. Mérete 24x24x30 cm, ezért is nevezik B-30-as falazóblokknak, amellyel gyorsan felhúzhatóak a melléképületek. 

Manapság különféle síkra csiszolt téglákból lehet választani. Ezeknél a tégláknál nincs szükség habarcságyásra, így a falazás sokkal gyorsabban haladhat.      

A legújabb termékeket a kiváló hőszigetelésű képességük miatt nevezték el okostégláknak. Olyan üreges kialakításuk van, amely már önmagában is biztosítja a jó hőszigetelést, de az üregeibe kőzetgyapotot helyeznek el, amely meghatványozza a hőszigetelő tulajdonságot. Az ilyen téglából épült háznak nincs szüksége plusz hőszigetelésre, csak egy alapozó vakolatot kell feltenni rá. 

Bámulatos téglaépületek régen és napjainkban    

Fentebb már említésre került a római Colosseum, amelyet Vespasianus római császár építtetett. A hatalmas arénában még vízi játékokat is rendeztek, mert a tégla elbírta az igénybevételt. Tégláiból manapság is tökéletes épületeket lehetne építeni. A műemlék valójában nem rongálódott meg, hanem megrongálták. Az egyház engedélyével termelték ki belőle az anyagot házak építéséhez. Róma és a Vatikán védfalát is a Colosseumból hasították ki. 

Világszerte számos csodálatos épületet emelek téglából, és napjainkban sem épül minden vasbetonból. A katowicei Szilézia Egyetem, az indiai Maya Somaiya könyvtár, vagy a spanyol Palmán található Can Jaime in’ Isabelle modern korunk csodás építményei, amelyek mind a tégla dicsőségét hirdetik.