A cikk elolvasása: 4 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)
[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

A bádog olcsó volt és nagyon jól alakítható, számtalan célra felhasználható.

A szegények anyaga?

A 19. századtól a múlt század közepéig a vidéki Magyarország meghatározó anyaga volt a bádog. Különösen nagy szerepe volt az úgynevezett drótostótoknak a II. világháborút követő nagy szegénységben.

Ezek a bádogosok járták a városokat és falvakat, és különféle javítási munkákat vállaltak. Lepukkant lábosokat, fazekakat, dézsákat és kádakat tettek újra használhatóvá azokban az időkben, amikor ezekhez a termékekhez nem lehetett hozzájutni. 

A kubikusok a vizeskanna pléh fedeléből itták a vizet, bádogból készült lavórban mosakodtak. Még az edényük, a csajka és a kanál is ebből az anyagból készült. Jellegzetes képe volt még az 50-60-as évek falvainak a határukban felállított feszület, amelyen a pléhből készül Krisztus vigyázta a tájat, s az alatta lévő kis bádogkehelyben száradtak a virágok. 

A bádog olcsó volt és nagyon jól alakítható, számtalan célra felhasználható, ezért terjedt el, hogy a szegények anyaga, holott – ha csak ereszcsatornák formájában is – a gazdag házaknál is jó szolgálatot tett.

A bádogot nagyon sokáig a kézműves kisipar használta fel.

Mi is az a bádog és mire használták?   

A bádogot nagyon sokáig a kézműves kisipar használta fel. Két alaptípusát ismerték: a feketét és a fehéret. Tulajdonképpen egy 1,5 milliméternél vékonyabb puha vaslemez, amely nagyon jól nyújtható, vágható, alakítható. A vaslemezt nevezte a szakma feketének, míg az ónozottat fehérnek. Az ónozott lemez korrózióálló, ezt a típust használják fel az építkezéseken. 

Maga a bádogos szakma a 15. században honosodott meg hazánkban és a 19. századra a parasztság használta fel nagy számban. Edények, tölcsérek, tésztaszűrők, öntözőkannák stb. készültek belőle, s ezek a háztartási és kerti eszközök mindennapos használatban voltak, mert tökéletesen ellátták funkciójukat és strapabíróak voltak. 

A kályhások is nagy tömegben használták az anyagot, sőt, a 20. század elején a városokban lévő polgári otthonok fürdőszobáiban is tevékenykedtek a bádogosok. Kádakat, öblítőszéket és vízmelegítőt készítettek belőle, amelyet a mesterek szereltek be szakszerűen. Nagyon sok kisiparos élt meg a szakmából.

A 20. század második felében a gyáripari termékek tömeges elterjedésével a kisipari bádogosok korszaka lejárt, mivel az elromlott dolgokat inkább kicserélték a tulajdonosok, mintsem toldoztak-foltoztak rajta. Napjainkban az épületbádogos szakma maradt fent leginkább, de a lakberendezésben beállott fordulat mintha felélesztette volna a kézműves bádogosok iránti keresletet is. 

Bádog tárgyak.

Szerszámok és technikák – a szakmai fogások átöröklődése    

Aki ma ki akarja tanulni a mesterséget, tulajdonképpen egy erősen tradicionális szakmát fog elsajátítani, amelynek hagyományosak az eszközei és az eljárásai.

A mesterség valahol a kovács és a lakatos között foglal helyett az eljárások és a fogások miatt, munkamódszerei pedig az ötvösök tevékenységére emlékeztetnek. Szerszámaik között megtaláljuk az üllőt, a kalapácsot, az ollót, a körzőt, a vésőket, valamint a forrasztási kellékeket. 

A darabok összeillesztését szegecseléssel, egymásra hajlítással és forrasztással végzik el. A formákat nyújtással és a formára vágással alakítják ki, mert a vékony és puha bádog nemcsak jól hajlítható, de remekül szabható is. 

A bádogot elsősorban vízzárásra használják az ereszcsatornák elkészítésekor, ezért elsősorban a forrasztásos technikával kötnek, mivel a szegecselés nem biztosít tökéletes víz elleni gátat. 

A mai korok vízvezetékszerelőinek az elődei a bádogosok voltak, míg a mesterfogások tovább élnek a gépkocsigyártás megjelenésével: ők a karosszérialakatosok.        

Bádog vödör.

A bádog napjainkban                  

A bádogot elsősorban az építőipar használja fel, különösen ott, ahol vízmentességre van szükség. Ereszek, kéményszegélyek, vápák, ablakkönyöklők és tetőkibúvók esetében alapanyagnak számít. A tetők esetében a lemeztetők mellett díszítőelemként is szóba jöhet a fehér verzió. Ezekhez a munkákhoz a hengersorokon készített és tömbökben kiszerelt anyagot használják fel. Elmondható tehát, hogy a házépítés egyik alapanyaga maradt. 

Az anyag felhasználásának egy igen érdekes útja keltette életre a kézműves bádogos szakmát. Ezt pedig a lakberendezési stílusok megjelenése és divatja. Vannak kifejezetten olyan enteriőrök, amiből nem hiányozhatnak a kézműves termékek. Ilyen a rusztikus vagy közeli rokona a vintage, ilyen a chabi chic, a farmhouse, de még az indusztriális stílusban is felfedezhetőek olyan használati tárgyak, amelyek bádogból készültek.

Egy rusztikus ház tetején elmaradhatatlan a szélkakas, amelyet díszesen kivitelezett változatban lehet felszerelni. Ugyanebben a környezetben a kézi locsolókanna lehet egy egyedi kivitelű darab. Kaspókat, virágtartókat és kamrai tárolódobozokat is kaphatunk egyedi kivitelben, melyek alapanyag bádog. 

Különösen sikeres ez az anyag a kerti díszek esetében, hiszen nem árt neki a csapadék. Ha fellépünk az internetre, számos madárformájú és festett kerti szobrot fedezhetünk fel. A teraszokon nagyon szépen mutatnak a festett és díszes kivitelű kaspók, amelyekben fűszernövények vagy tavaszi virágok növekednek.

Az art deco és a loft stílus kedvelői asztali szobrokat vásárolhatnak bádogból, de készülnek a stílusban faliórák és dísztálak is. 

A bádog tehát nemcsak a házak ereszén jelenik meg, de feldíszíti kertünket, arculatot ad a lakásunk stílusának és megjelenik mindennapjaink használati tárgyai között is. Ezzel nemcsak az anyag használata bűvült ki, de ismét polgárjogot nyert egy ősi kézműves szakmai is. 

Kerti dísz bádogból.

nyito-lefele-nyil-bibor