Európa és az egzotikus vadvilág találkozása – a gyarmati stílus

A cikk elolvasása: 5 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

Letelepedés a gyarmatokon

Amikor a nagy európai nemzetek nekivágtak a felfedezéseknek, olyan világokat hódítottak meg, amelyek gyökeresen különböztek hazájuktól. Az éghajlat, a dús és vad természet, a helyi szokások és divatok teljesen különböztek attól, amit otthon megszoktak. Amikor a felfedezésből hódítás lett, ezek a hódítók már kénytelenek voltak tartósan berendezkedni a gyarmatosított területeken. 

A helyi kunyhók vagy könnyűszerkezetes épületek világa számukra idegen, vad és kényelmetlen volt, ezért a hazulról hozott technikákat alkalmazták a rezidenciák felépítésekor. Ugyanakkor már a kezdetek kezdetén alkalmazkodni is kellett ezeknek az épületeknek a helyi körülményekhez, elsősorban a nagy meleghez, vagy az esős évszakhoz.

Ez az alkalmazkodás folyamatos volt, még akkor is, ha a kolonisták úgy tervezték, hogy egy évtizednyi meggazdagodás után hazatérnek. Házaikat csakis az utánuk érkezőknek adták el, s végül kialakult az a nemzedék, amelyet már alig kötött valami az anyaországhoz. A házak és berendezésük egy egészen új és friss stílust teremtett, amelyet ma gyarmatinak nevezünk.   

Területi eltérések és stílusállandók tengelyében   

Egységes gyarmati stílusról azért nem beszélhetünk, mert az adott földrészen más és más helyi jellegzetességek befolyásolták a stílust, és ugyanez elmondható a hódítókról is. Nem ugyanazok voltak a paritásai az angoloknak, mint a franciáknak, vagy a spanyoloknak, így földrészenként és területenként egyedi arculatot öltött az, amit ma gyarmatinak nevezünk.

Mindezek ellenére akadnak olyan alapvető stílusjegyek, amelyek a világ bármely szegletében fellelhetők, amikor a kolonialista irányzatról beszélünk. 

Alapvető jellemvonások

Az egyik fő jellemző a fények fontossága, ezért az épületek sokkal nagyobb és sokkal több ablakkal rendelkeznek az anyaföldi házakhoz képest. 

Nagyon jellegzetes vonás, hogy a belső terek magasak, tágasak, és nincsenek úgy felosztva, mint az szokás Európában. Az egyes helyiségeket néha csak egy kis boltív vagy valami paravánféle választja el egymástól. A gyarmati stílus tele van térrel, fénnyel és élettel. 

A gyarmati stílus meghatározó eleme a természetes anyagok egyeduralma: a fa, a kő, nyers bőr és a helyi anyagok felhasználása egészen különleges hangulatot ad az enteriőrnek. Különösen annak a fényében, hogy a hagyományos, hazulról hozott tömörfa bútorok és a helyi nádfonatos székek milyen izgalmas elegyet alkothatnak. 

A színtartomány is nagyon jellegzetes. A pasztell és a természetes színek, valamint a fehér uralkodik a belső terekben. Fellelhetjük az olajbogyó, a terrakotta, a homok vagy a vörös okker színeket, és ezekhez nagyon finoman párosulhatnak élénk színek is. Például az ázsiai kolonistáknál a díszes kínai vázák élénkvörös és mélykék, valamint aranyozott díszei feloldják a pasztell nyugalmát. 

A gyarmati stílus nem lehet meg a helyi dekorációk nélkül. Az afrikai területen lévő házakban megtaláljuk az ébenfából készült sámánszobrokat, a színes álarcokat vagy a fonott kaspókat, de a nappaliból a kandalló elől nem hiányozhat a lefektetett oroszlánbőr sem.

Az ázsiai területeken az oroszlánt a tigris fogja helyettesíteni, a kaspók mellett pedig elefántokat ábrázoló porcelánokat találunk. A kelmék mindenütt légiesek, és könnyedék, hiszen a nagy melegben a bársony fojtogató lenne. A selyem, a vékony vászon, a vékony, de díszes szőttesek, a szúnyogok ellen védő háló a baldachinos ágyon, mind- mind közös jegyét adja a stílusnak. 

Ugyancsak jellemző, hogy a házban és a teraszon szinte faméretű növények terpeszkednek óriási vázákban. Azt lehet mondani, hogy kisebb erdő lép be a lakótérbe, de ez nem jelent problémát, mert maga az épület is óriási – rendszerint földszintes, de maximum egy emelettel rendelkezik. A növények térhatároló funkcióval is rendelkeznek. 

A hatalmas és körbe futó teraszok és a hozzá vezető nagy, kétszárnyas ajtók ugyancsak jellemzőek a stílusra. A terasz a nagy hőségben is kellemes árnyat ad, és a nagy esőzések idején is ki lehet ülni a levegőre. 

Területi jellemzők                           

Az egyes kolóniák az adott területhez és az azokat meghódító gyarmatosítókhoz igazították a stílusukat. Az angolok a szabályosságot és a kimértséget beleépítették házaikba. A kandalló meghatározó szerepet kap még akkor is, ha közben a mennyezeten egy légkeverő van felszerelve, amely hűsítő levegőt biztosít a bent lévőknek. 

Az amerikaivá vált gyarmatosítók már kevésbé törődtek a szimmetriával. Elsősorban az indián motívumok lépnek be az enteriőrbe. Semleges színek és díszes takarók, valamint kézzel készített ajándéktárgyak jellemzik ezt a belső teret. 

A franciák magukkal hozták a könnyedséget és a frissességet, s mivel elsősorban Dél-Kelet Ázsiában telepedtek meg tartósan, ezért Vietnám és Kína kultúrája olvadt bele a gyarmati stílusba. Ugyanakkor a Száhel országaiban gyarmatosító franciák az arab kultúra elemeit szőtték egy sajátos eleggyé. 

A spanyolok a szép csempéket és a míves kovácsoltvas korlátokat, ablakrácsokat és a belső patiót a hazai kultúrából hajózták át az óceánon, és ehhez párosultak indián elemek. 

Nagyon jellegzetesek az Afrikában épült gyarmati stílusú házak, amelyek számtalan kitömött állatot tartalmaznak. A falon a képek mellett egy-egy kitömött gazellafejet is találhatunk, a nappaliban óriási kalitkában egzotikus madarak röpködnek, a szőnyeget pedig a parkettára terített állatbőrök helyettesítik. Dekorációs elemként törzsi dárdák, maszkok és szobrok bukkannak fel az egyes helyiségekben. Jellemző még a nagy utazó bőrönd, amelyet szekrény vagy asztal helyett is használatba vesznek. 

Kinek ajánlható a gyarmati stílus?

A stílushoz nagy terekre és rengeteg pénzre van szükség. A bútorok és a használati tárgyak mind értékes és időtálló darabok, még a dekorációk is – így az eredeti kézműves termékek, vagy a már-már múzeumi értékű etnikai tárgyak nagyon ritkák és ezért nagyon drágák is. Azok tudnak spórolni a gyarmati stíluson, akik vagy valóban az adott helyen élnek, és megörökölték az ősi házat, vagy rengeteget utaznak, idejük is van beszerezni a megfelelő tárgyakat az adott helyi stílusnak megfelelően, és nagyon vastag a pénztárcájuk. Ha mindez a rendelkezésre áll, akkor is nagyon el kell mélyedni az egyes területi sajátosságokban, mert nem keverhetők össze mondjuk a spanyol vagy az afrikai területekre jellemző erős sajátosságok. 

Amennyiben a kellő ízléssel és ismerettel látunk hozzá az enteriőr kialakításához, nagyon egzotikus és pazar életteret alakíthatunk ki, kicsit elrévedve a romantikus és békebeli időkbe.