Magasságok és mélységek – a hazai bútorgyártás

A cikk elolvasása: 5 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

A bútorgyárak felemelkedése

A hazai bútorgyártás nagyüzemivé válása az ipari forradalommal köszöntött be. Mivel hazánkban a feudális viszonyok a fejlődést sokáig megakasztották, ezért csak a kiegyezés után alakultak meg az első komolyan vehető bútorgyárak. A hazai bútorgyártás a 19. század végére már nagyon szép eredményeket produkált, s egyre több vállalkozás jelent meg ezen a területen. A magyar bútorok a századfordulón már jól szerepeltek a nemzetközi kiállításokon is. 

A hazai bútorgyártás sikereinek több záloga is volt. Végre összegyűlt az a tőke és banki háttér, amely a növekedés üzemanyagát jelentette. Több, világot járt asztalosmester, azaz szakmailag rátermett vállalkozó jelent meg ezen a piacon, és a nyersanyagot sem kellett importból beszerezni – Erdély hatalmas erdőségei bővében voltak az alapanyagnak.  

Két óriás felemelkedése

A kiegyezés korszakáig a bútorokat még mindig kis asztalosműhelyek készítették el, így gyakorlatilag szinte minden bútor egyedinek volt mondható, és a minőség terén is hatalmas különbségek mutatkoztak. Az egyre szélesedő magyar polgári rétegek igényeit ezek a kis műhelyek már nem tudták kielégíteni. A tömeggyártás elkerülhetetlen volt. 

Szimbolikusnak mondható, hogy az első hajlítottbútor-üzemet éppen a kiegyezés évében, 1867-ben alapították Nagyugrócon. Harminc évvel később már 13 hajlítottbútor-gyárat jegyez az ipartestület. Az ungvári gyár termékei az 1900-as párizsi világkiállításon már érmeket is szereztek. 

Az úgynevezett boldog békeidőkben két gyár emelkedett ki a sok közül, s e kettő nagy hazai és nemzetközi megbecsülésnek örvendett. A Thék Bútorgyárat Thék Endre alapította, aki az asztalos szakmát Bécsben és Párizsban sajátította el mesteri fokon, de emellett remek üzleti érzékkel is meg volt áldva. Műhelyét 1872-ben alapította Józsefvárosban, majd később egy tönkrement bútorgyár telepét vette meg az Üllői úton. 

A Thék-bútorok sikerének titka a Franciaországból hozott szakismereten, a klasszikus formavilágon és a bravúros technikai megoldásokon nyugodott. A Thék-gyár a klasszikus bútorok mellett nagy állami megrendeléseken is dolgozott. Ilyen volt a budai várban található Szent István-terem teljes berendezésének elkészítése. A terveket jellemzően nem a gyár készítette el, mert erre nem volt alkalmas szakembere. A Thék a megvalósításért volt felelős. Ez a körülmény aztán gróf Andrássy Tivadar budai palotájának ebédlőberendezése kapcsán vitához is vezetett a gyár és a tervező, Rippl-Rónai József között, mivel a berendezésért a gyár kapott nagy presztízsű díjat, amit Rippl-Rónai joggal kifogásolt. A vita kapcsán az is világossá vált, hogy ha a hazai bútorgyártás az élvonalban akar maradni, akkor iparművészeket is alkalmaznia kell. 

A másik nagy bútorgyár Lingel Károly neve alatt működött. Lingel már 1864-ben megalapította a cégét és az irodabútorok gyártásában vált piacvezetővé hazánkban. Nagy megrendeléseket kapott amerikai rendszerű íróasztalaira, de az igazi húzótermék az a könyvszekrény volt, amelynek üvegezett ajtóit a szekrénytető alá lehetett betolni. Lingelék másik nagy dobása az úgynevezett Varia bútor volt. A koncepció alapját az jelentette, hogy az addig árult kombinált szekrények helyett egymásra helyezhető kisebb bútorelemeket gyártottak. Ezek voltak az első elemes bútorok, amelyeket igényes alapanyagokból, tölgyfából és diófából készítettek el.         

Nehéz évtizedek

Az első világháborút és a trianoni elcsatolásokat követően a magyar bútorgyártás megrogyott. A fában gazdag területek elvesztése miatt az ország importra szorult, és ez megdrágította a bútorokat. Az ország korábban 7,6 millió hektár erdővel gazdálkodhatott, ez 1922-ben már csak 1,2 millió volt. A Thék gyár is az áldozatok közé került. Az első veszteséget a tulajdonos 1919-es halála jelentette, de még közel 20 évig haldoklott a cég, mígnem 1938-ban végleg megszűnt. 

A Lingel-gyár azonban az elemes bútoraival nemcsak Trianont, de az 1929-es nagy gazdasági válságot is túlélte. A cég vezetése folyamatosan figyelte a világtrendet és igyekezett alkalmazkodni. Az elemes bútoraik díszítésükben egyszerűbbek, de sokfélébbek lettek. A gyár emellett iparművészeket alkalmazott, akik remek formaterveket tettek az asztalra. 

A második világháborút követően a még éppen csak talpra álló bútorgyárakat 1949-ben államosították. A Rákosi-éra volt a hazai bútorgyártás legsötétebb időszaka, amikor egyenbútorokat gyártottak rendkívül gyenge minőségben az állami vállalatok, amelynek igazgatói jó káderek voltak, de a bútorgyártásról a leghalványabb ismerettel sem rendelkeztek.    

Lassú fejlődés

A Kádár-korszakban ha lassan is, de megindult a változás. Budapest mellett a regionális központokban is szerveződtek gyárak, és ez a termelés növekedésével járt. Mivel a gyárak között továbbra sem volt piaci verseny, ezért a minőség nem változott, de legalább került megfelelő mennyiségű bútor a boltokba. 

Később felmerült annak az igénye, hogy valamiféle tervezéssel kellene jobb és profibb bútorokat gyártani, de a kor szellemének megfelelően ez nem jelentette azt, hogy az egyes gyárak iparművészekkel dolgozhattak volna. A terveket egy központ, a Faipari Gyártmánytervező és Szerkesztő Iroda készítette rendkívül vegyes színvonalon. Védelmükre felhozható, hogy a panellakások építésével felmerült speciális igényekre is nagyon figyelniük kellett. Ezek a lakások kis helyiségekből álltak, ahová nem lehetett nagy garnitúrákat betervezni. Különösen ügyelni kellett a konyhai bútorokra, mert ez a helyiség a kelleténél jóval kisebb volt a panelben.

Legendás az a történet, amely a BUBIV Réka szekrényeivel történt. A tervező, Farkasinszky Zoltán, mielőtt véglegesítette volna terveit, meglátogatott több lakásgyárat is, hogy felmérje, mekkora a szobák belmagassága. Ehhez mérten készítette el a 2,85 méteres szabványát a mondott szekrénynek. Mire azonban a BUBIV legyártotta az első darabokat, az egyik házépítő cég 5 centiméterrel csökkentette a paneljeinek magasságát, ahová ezek a szekrények már nem fértek be. 

A 70-es években egyre több regionális bútorgyár igyekezett némi innovációt hozni a területre, s ekkor készültek el az ikonikus, reklámokban rendszeresen beharangozott bútorcsaládok. A verseny a bútorgyárak között ugyan csak kis mértékben növekedett, de már ez is elég volt ahhoz, hogy valami kreativitás mutatkozzék. A gyárak igyekeztek a nyugati államok trendjeit és technológiáit figyelni. 

Az elemes bútorok mellett megjelentek az első lapra szerelt típusok is. Ebben a székesfehérvári Garzon járt az élen. A cél az volt, hogy olyan méretű bútorok is be tudjanak férni az átlag otthonokba, amelyeket a nyílászárók és a szűk folyosók miatt addig lehetetlen volt beszuszakolni. A lapra szerelt technológia biztosította az 1:6-os arányt, azaz egy összeszerelt bútor méretének csak a hatoda a lapra szerelt verzió, ezért raktározáskor, szállításkor és elhelyezéskor jóval kisebb hely szükségeltetik. A Garzon beszerelési szolgáltatást is nyújtott, igaz, akkor többet kellet várni a bútorra, mert nem volt megfelelő kapacitású a szerelőcsapat, mivel nem voltak felkészülve a nagy sikerre.                  

A rendszerváltás hullámai között

A rendszerváltás első éveiben újra jött egy nehéz periódus a hazai bútorgyártás történetében. Egyszerre jelent meg a korszerűtlenség és a vásárlőerő radikális csökkenése. Nagyon sok állami bútorvállalat húzta le a rolót. A gazdasági viszonyok konszolidálódását mutatta, amikor megjelentek a nagy multinacionális cégek. Emlékezetes epizódja volt ennek a folyamatnak, amikor az IKEA megnyitotta első áruházát. A magyarok ekkor csodálkoztak rá, hogy mekkora fejlődésen ment át a nemzetközi bútoripar kezdve a tervezéstől az értékesítés technikájáig. 

Ebben a piaci helyzetben csak azok a magyar bútorgyártók maradtak talpon, akik megtalálták azokat a piaci igényeket, amelyekre fejlesztéseik révén kielégítő válaszokat tudtak adni. A bútorgyártás manapság egészen új utakat kezd megnyitni, s ezek közül is az egyik legizgalmasabb a termékek okosodását hozhatja el. Ez a folyamat korszakhatárt is jelent a bútorvilágban. Jó lesz felkészülni rá.