Korszerű vagy korszerűtlen? Mit érdemes tudni a vályogról?

A cikk elolvasása: 5 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

Ősi építőanyag

A vályog az egyik legősibb építőanyagok közé tartozik. Ez nem meglepő persze, mert nagyon egyszerű anyagokból lehet előállítani. Amennyiben van a közelben jó minőségű agyag és valamilyen rostos adalékanyagot is találunk – például nádat, szalmát vagy pelyvát – akkor már csak formázni és szárítani kell a megfelelő mértékben összekevert anyagot. 

Amennyiben nincs agyag, valamelyest a homok is megteszi, de akkor több összetartó anyagot kell kevernünk az adalékba. Hogy mennyire régi építőanyagoról van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint II (Nagy) Ramszesz egyiptomi fáraónak a luxori halotti temploma. Ennek kupoláját vályogtéglákból építették meg. A kelták is szerették a vályogot, rendszeresen építkeztek vele. 

Mindössze százötven éves múlt

Magyarországon nagyon sokáig nem volt szokásban a vályoggal való építkezés. Elsősorban fából építkeztek a közemberek is. A XVIII. század végére azonban jelentősen megcsappant a faállomány, és legalább olyan drága lett, mint a kő vagy a tégla. 

Ugyanekkor kezdődtek meg a nagy lecsapolások és folyószabályozások országszerte. Ezeken a megdolgozott területeken óriási mennyiségben lehetett agyagot bányászni, aminek szinte ára sem volt. Ekkor – a XIX. század elején – kezdtek vályogházakat építeni. Amikor egy XX. századi paraszti életmódot bemutató filmet nézünk, vagy elmegyünk falusi környezetbe, esetleg skanzenbe, számos vályogházzal találkozunk. Az embernek ilyenkor az az érzése, hogy a paraszti világ mindig is vályoggal építkezett, pedig csak 150 éves hagyományról beszélhetünk, amely a II. világháború után meg is szakadt.         

Mi a helyzet a vályogházakkal hazánkban? 

A XX. század második felétől a vályogházakat lassan kezdte felváltani még a legeldugottabb vidéken is a téglaház. A vályogházak lassú eltűnése ugyan a mai napig is tart, de a folyamat a rendszerváltást követően lelassult. Egyre többen kezdtek érdeklődni a régi vályogházak iránt, és kialakult egy olyan városi réteg, amelynek kifejezetten ebből az anyagból épített nyaralói vannak. 

Amikor felmérést végeztek a magyarországi ingatlanállományról, kiderült, hogy a lakóépületek 20 százaléka, több mint félmillió ház falazata vályogból áll. Ez ugyan egy 7 évvel ezelőtti felmérést, de azóta sem csökkent drámaian ez a szám. A magyar lakosság jelentős része, több mint félmillióan még mindig ebben lakik. 

Ezek a számok több dologra is rámutatnak. Egyfelől a falusi környezet sokkal lassabb változását érzékelhetjük, mert valószínűleg nem a hagyományok miatt élnek az emberek vályogházban, hanem azért, mert nincsenek erőforrásaik a modern épületek felhúzásához. Ráadásul az Innovációs és Technológiai Minisztérium álláspontja szerint a vályogházakat nem javasolt felújítani, mert értékük olyan alacsony, hogy a felújításuk nem éri meg. Ezzel az a probléma, hogy így éppen azok nem jutnak elérhető forrásokhoz, akiknek nehéz megoldaniuk anyagiak híján házuk felújítását.    

Komoly nehézséget okoz az is, hogy vályogházra az önkormányzatok nem nagyon adnak ki engedélyt. Egyértelműen nincs megtiltva az építés, de igazából csak a régi házak felújítására szokták kiadni a hivatalos papírokat a legtöbb településen. 

A vályog előnyei és hátrányai

Aki lakott vagy tartózkodott huzamosabb ideig vályogházban, az kapásból tud egy előnyt felemlíteni, mégpedig azt, hogy az ilyen ház nyáron kellemesen hűvös, télen pedig barátságosan meleg. Azaz nagyon kedvező a klímája. Ennek az az oka, hogy az anyag automatikusan szabályozza a belső páratartalmat. 

Az agyag képes nagyon gyorsan felvenni a többlet nedvességet és azt szükség esetén újra ki is bocsátja. Nagyapám vályogházának tisztaszobájában a rekkenő nyári hőségben is kellemes hűvös volt. Sohasem okozott problémát a nyugodt alvás – egyfelől a hőmérséklet, másfelől a kiváló zajszigetelés miatt. 

A vályog természetes anyagokból áll, így bármely ökoháznak építőanyaga lehet, könnyen és egyszerűen lehet építkezni. Nem hagy maga után nagy építési szemetet, és ha olyan területen építik fel, ahol van elérhető agyag, akkor gyakorlatilag a szállítási költséget is minimalizálni lehet. Jól tartja a vakolatot – a mészhabarcs a legjobb a vályogra. Nem éghető anyag, így a tűzveszély is minimális. 

Hátránya, hogy nagyon nedvesség- és fagyérzékeny anyag, és a szilárdsága viszonylag csekély. Ezért vastag falakat kell építeni, legalább 50 centimétereseket, de így sem igen tervezhető az épületre emelet. Mivel reagens a hűmérséklet változásaira, ezért a fal jobban mozog, és idővel zsugorodik is. 

Hogyan kompenzálhatóak a hátrányok?       

A nedvesség ellen viszonylag egyszerű technikával lehet védekezni. A háznak kell egy 50-100 centiméteres téglalábazatot adni, és a tetőnek olyan szélesen kell lefutnia, hogy a víz ne érje a ház oldalait. Nem véletlen a teraszos kialakítás a ház homlokzati oldalán, amely a hosszanti oldalon végig fut. Ez a terasz téglaoszlopos támasztékkal biztosítja, hogy a víz elől se érje el a házat. Ügyelni kell arra is, hogy a vízelvezetés mindenhol tökéletes legyen, a csatornát rendszeresen karban kell tartani. 

A belső nedvesség ellen jó minőségű szigetelőanyagokkal lehet védekezni, de tökéletes megoldás lehet a rendszeres szellőztetés. A falnyílásoknál, azaz az ablakok és ajtók beépítésénél kávás kialakításra kell törekedni, amely nem bontja meg sehol sem a falat. 

A házhoz lehet épületeket építeni, sőt a tipikus paraszti építkezésben egészen az ólakig futnak ki a ház részei. Mivel a szerkezet jobban mozog a téglaépületeknél, ezért egy ilyen toldásnál ezt figyelembe kell venni, és mozgási hézagot kell hagyni az épületek között. 

Mire ügyeljünk vályogház vásárlásakor?            

Mi az oka annak, hogy egyre népszerűbbek a hajdani vályogporták? Sokan már az anyag reneszánszáról írnak, de mivel az építésük gyakorlatilag lehetetlen, ez csak azokra a nyugat-európai országokra igaz, ahol felismerték ennek a környezetkímélő építőanyagnak a jelentőségét. 

Nálunk inkább a nosztalgia, a paraszti élet utáni romantikus vágyakozás áll a vályogházakat felújító „mozgalom” hátterében. Ugyanakkor annak, aki egy régi házat akar lakhatóvá tenni és némileg modernizálni szeretné, előbb érdemes alaposan megvizsgálni az adott épületet. 

Mivel a vizesedés a legfenyegetőbb ezekre az épületekre nézve, meg kell vizsgálni a terepviszonyokat. Érdemes körüljárni, hogy a terület mennyire hajlamos a belvizesedésre, milyen a talaj, és van-e csatornázás, vízvezeték vagy járda a házhoz kötötten. A régi házak tetőzete is nagy figyelmet kíván, de meg kell nézni a nyílászárókat, a falak állapotát, de még arra is ügyelni kell, hogy milyen és mekkora lábazatot kapott az épület. 

Mindezeknek és a felújítás speciális ismeretének következtében érdemes szakember segítségét igénybe venni, mielőtt megterveznénk a hétvégi parasztromantikát, mert ellenkező esetben nagyon sok bosszúságot és költséget vehetünk a nyakunkba.