Ne próbáljunk meg füstölögni vele – a szivarfa

Mi terem a szivarfán?

A kölyökkor a felfedezések időszaka. Az ember ilyenkor mindent kipróbál, amit környezetében talál. Nem véletlenül féltik annyira a szülők a kiskamasz gyerekeiket, mert azok bizony a legnagyobb őrültségekre is képesek.

Mi sem voltunk különbek hajdanán. Egy nap az egyik gyerek hozott magával „szivarokat”, és mi nagyon felnőttek akartunk lenni, tehát „rágyújtottunk”. Ezek a vékony, barna, kissé görbe, némileg a szivarra hasonlító termések persze sehogy sem akartak meggyulladni. Füstölögni meg végképp nem lehetett vele, noha a barátunk azt mondta, hogy egy szivarfáról hozta. És nem is tódított. Ezúttal a szivarfával ismerkedünk meg, amelynek valójában nem szivar a gyümölcse.

A catalpa, és alapvető jellemzői

A szivarfa, hivatalos nevén catalpa egy nagy kozmopolita családot alkot, hét faja világszerte megtalálható. Lombhullató növény, amely annak ellenére jól bírja a hideget, hogy származási helye kissé melegebb vidéken van. Két faját tekinthetjük a legfontosabbnak, s mind a két faj Észak-Amerikából származik. Annyira jellegzetességük van, hogy eltéveszthetetlenek. 

A catalpa speciozát és a catalpa bignonioedest trombitavirágfának szokták nevezni, mivel nagyon látványos a csomóvirágzatuk. Az őszre beérő 20-25 centiméteres, babhoz hasonló gyümölcseik miatt nevezik őket szivarfáknak is, mert ezek a vékony héjat növesztő gyümölcsök idővel elbarnulnak és egyfajta vékony kéreggé szilárdulnak. 

A szivarfa levelei is nagyon látványosak: akár 25 centiméterre is képesek megnőni. Virágai májustól a nyár közepéig nyílnak, s a nagyon szép, fehér virágok fürtben jelennek meg. A virág porzója felé haladva az lila vagy sárga árnyalatot kezd ölteni. A szivarfa virágzása ezért nagyon látványos, és kedvelik a rovarok is. A termése ősszel érik be. Ilyenkor a fa a nagy zöld levelek mellett ezzel a különlegességgel díszíti fel magát. Ezek a termések a lombhoz képest kicsit később kezdenek el hullani, így még sokáig élvezhetjük a látványát.    

A faanyag tulajdonságai

Szülőhelyén, az amerikai kontinensen ezek a fák nagyjából 15-18 méteres magasságig nőnek, átmérőjük 70-90 centiméter között van. A legnagyobb példányok sem növesztenek 1 méteres törzsnél nagyobbat. A törzset 6-9 milliméteres vastag kéreg borítja. Színe világosbarna és barázdált. A kifejlett példányok törzse egyenes és hengeres, ráadásul 15 méterig akár ágmentes is lehet, így haszonfaként is feldolgozható, noha a puha fák körébe szokták sorolni. 

Szíjácsa keskeny és a geszthez hasonlóan szürkés tónusa van. Olykor a szíjács beleér a gesztbe elszínezve azt. Az elszíneződés világosbarna árnyalatokat ad a fának. A faanyag súlya közepes, zsugorodási hajlama kicsi. Könnyen szárítható fa, nem hajlamos a vetemedésre, repedésre. Jól felveszi a kezelőanyagokat, de ugyanolyan gyorsan le is tudja dobni. Szegelni, csavarozni sérülésmentesen lehet.      

Milyen igényei vannak a szivarfának?

A catalpafák a friss, könnyű talajokat kedvelik, de remekül érzik magukat a nedves folyóvölgyekben is. Amerikában a nedves területeken csoportosan is nőhetnek, de alapvetően elkülönülten állnak és fejlődnek, mivel nagyobb területet igényelnek. Egyik hibrid fajtája, a gömbkoronájú szivarfa egyre több magyar utcában is felbukkanhat, különösen annak törpe változata, amely nem nő 3,5 méternél magasabbra. A lombkoronája természetes gömböt alkot, s átmérője nem haladja meg a 6 métert. Ezek a hibrid példányok abban különböznek ősi rokonaiktól, hogy nem növesztenek virágot. 

A szivarfa kedveli a meleg és szélmentes területeket és az átlagnál nagyobb a fényigénye. A fiatal fák még érzékenyek a fagyra, de idővel már az ilyen időjárási körülményt is elviselik. Azért lett egyre kedveltebb a városokban az ültetése, mert jól tűri az aszályt, nem zavarja a városi levegő, és a tartása sem igényel különösebben nagy kertészeti ismereteket. Jól el van magában, ezért a kezdő kerttulajdonosoknak ezt a fát szokták ajánlani, ha már ültetni szeretnének valamit. A különböző fabetegségeknek is jól ellenáll, nem kell a metszéssel sem sokat bíbelődni. Egy-egy visszavágással lehet a lombozatot és a törzset is növelni, szépíteni.  

Európában díszfa a catalpa

Miért foglalkozunk ennyit a kertészeti kérdésekkel? Azért, mert Európában nem haszonfaként tartják, nagyon nem is telepítik. Elsősorban a kertekbe és a települések utcáira szánják a termesztők a hagyományos és a gömbkoronás változatokat. Németországban inkább trombitafának nevezik a szivarfát a különlegesen szép virágai miatt, ami egyértelművé teszi, hogy telepítése a szépségéért és az árnyékáért történik. 

A catalpával kapcsolatban korában már az is felmerült, hogy a nedvei, amelyet kipárologtat, elűzi a szúnyogokat. Olaszországban az egyik Pó-melletti település polgármestere abból a célból kezdett bele egy szivarfa ültetési kampányba, hogy a nyáron kellemetlenül nyüzsgő rovarokat távoltartsa. A tudomány azonban nem igazolta vissza a hatékony szúnyogűző képességet. Valamit ugyan használ az illóanyag, de azt akkora catalpa erdő tudná csak produkálni, amilyen sehol a világ nincsen.       

A kertbarátoknál viszont kezd egyre népszerűbb lenni a szivarfa, mert a könnyű gondozás mellett a fa az átlagosnál gyorsabban növekszik. Ezzel szemben csak április végén, május elején bont levelet, így lehetővé teszi addig is a benapozást, aztán a forró napokra már hatalmas enyhet adó árnyékkal kedveskedik. 

Ültetéskor érdemes meleg, napos területet választani a számára. Akkora gödröt kell ásni a csemetének, hogy az két-háromszorosa legyen a gyökérzetnek. A földet érdemes előtte átforgatni, hogy az porhanyós legyen. A beásott gödör aljába kerülhet egy kis szerves trágya és arra egy réteg föld. Amennyiben így ültetjük el, hamarosan egy életerős, szépen virágzó, nagy lombot hozó szivarfánk lesz.   

A szivarfa mint haszonáru

Az amerikai kontinensen nemcsak a szépsége és árnyéka miatt telepítik a szivarfát, hanem haszonáruként tekintenek rá. Őshazájában gyártanak belőle bútorokat, és kedveli a műbútorasztalos ipar is, mivel nagyon könnyű bánni vele, és alig viseli meg az asztalos szerszámokat a vele való munka. Számunkra talán meglepő lehet, hogy egy könnyű, puha fát a belsőépítészet mellett a külső területeken is felhasználnak, de megfelelő előkészítés mellett ez a tengerentúlon bevett szokás. A kezelési eljárások azt is lehetővé teszik, hogy a szivarfából készült elemek földben vagy vízben álljanak, mivel ott is tartósnak bizonyulnak.     

A szivarfákból hazánkban is egyre többet láthatunk, mert kedveli az éghajlatunkat és a földet is, amelybe gyökeret eresztett. Erre az idegenből érkezett fára egyre inkább úgy tekintünk, mint egy hazai fajra, s nem egy diverzáns növényre, mivel egyetlen ősi magyar fafajt sem veszélyeztet. Ennek az az egyik, de nem lényegtelen magyarázata, hogy csak kertészeti felhasználás céljából tartjuk, így nem veszi el a területet az erdeinktől.