Selyem – Kína egykor féltett titka

A cikk elolvasása: 5 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

„A selyem is olyan, mint a szerelem, egyrészt nagyon kényes és finom, másrészt sokkal ellenállóbb, mint az ember gondolná, sőt lángolóbb.” (Elif Shafak: A szerelem 40 szabálya)  

A textíliák aranya

A selyem a kelmék aranyának mondható, és amióta felfedezték, hogyan lehet a selyem gubójából lágy és fénylő fátylat szőni, a gazdagság jelképévé vált. Értéke az ókorban és a középkor során felbecsülhetetlen volt, de még manapság is a legdrágább anyag a textiliparban. 

A selyemből jellemzően ruhákat szőnek, de lakástextilek kedvelt anyaga is lehet. A lakásban leginkább az ágyneműk, párnahuzatok, esetleg függönyök alapanyaga szokott lenni, és jelenléte erősen stílusteremtő is. Az indiai vagy perzsa stílusú enteriőrben azon sem lepődhetünk meg, ha a falakat selyemből készült faliszőnyeg díszíti, és talpunkat puha perzsaszőnyeg kényezteti el. Talán kevesen tudják, de az ilyen szőnyeg selyemszálakat is tartalmaz. 

A kínai és japán stílusú belső terekből sem hiányozhat a selyem. Egy-egy szép ágyterítő, vagy a pamlagra hanyagul odavetett élénkszínű és izgalmas mintájú selyemsál szinte megidézi a távol-keleti misztikumot. Az arabok is nagyon kedvelik selymet, és egy gazdag arab enteriőrben biztos találkozunk ilyen textíliával. 

Hogy készül a selyem?

A selyem egyik különlegessége, hogy állati eredetű anyagról van szó. A selyemlepke hernyójának mirigyváladékából készül ez a figyelemre méltó textilipari nyersanyag. Amikor a hernyó alakot vált, begubózik, és ekkor készíti el selyemszálból a gubóját. A szál alkotóeleme fibroin és szericin, amely fehérjék egyébként más lepkékben, sőt pókoknál és kagylóknál is képződnek, de nem olyan finom összetételben, mint a selyemhernyó esetében. 

A begubózást követő 8-10. napon a hernyót forró levegővel megölik, majd gubóját a forrásponthoz közel megfőzik. A főzéstől a szericin felpuhul és a gubóból mintegy 400-600 méter selyemszál fejthető le. Nagyjából 3000 gubó tesz 1 kilogrammot, amelyből 250 gramm szálat kehet kinyerni. Már ezekből az adatokból is látszik, hogy miért olyan drága anyag a selyem. 

A szálakat összesodorják, nagyjából 3-8 szálból lesz egy fonál, így kapja meg a selyemszövő azt a fénylő, rugalmas, lágy anyagot, amellyel dolgozni fog. Az eljárás bonyolultsága miatt nagyon széles az egyes selymek minősége: van, amit kendőnek, mást pedig inkább csak paplanbélésnek használnak fel.    

A selyem ismert és titkos tulajdonságai

A selyem számos különleges tulajdonsággal bír, s ezek közül talán nem is mindet ismerjük. A fényességére bizonyára mindannyian felfigyelünk. Ez a selyemszál keresztmetszete miatt van, amely lekerekített háromszögnek mondható. Maga a szál csaknem lapos és az oldalai verik vissza a fényt. 

Sokan tudják azt is, hogy a selyemnek igen nagy a szakítószilárdsága. Amíg nem fedezték fel a nejlont, addig az ejtőernyőket selyemből varrták, ami persze nem volt olcsó mulatság. A selyemnek kiváló a hő- és hangszigetelő tulajdonsága, ezért használják falak borítására is. 

A selyem meleg tapintású és lágy anyag, amely segíti testünk klímavédelmét. Melegben hűt, hidegben pedig melegít, és kifejezetten bőrbarát. Nedvszívó képessége magas, ugyanakkor könnyen meg is szárad, de a víz nyomokat hagy rajta. Esős időben nem okos selyemkendőt hordani. Sajnos nagyon könnyen kopik, és vannak olyan finom fajták, amelyeket valóban csak különleges alkalomra lehet tartogatni. A lakástextilre való típusok valamelyest jobban ellenállnak ennek a hatásnak. A nap fénye is koptatja a selymet a felgőzölt színnel és mintával együtt. Emiatt nagyon kényes anyag, és úgy kell vele bánni, mint egy királynővel. Mosni kizárólag kézzel és langyos vízzel szabad. Ecettel és normál öblítővel lágyítható, de semmiképpen se facsarjuk. Csak tegyük ki száradni naptól védett helyre az anyagot. 

A selyemnek számos változatát ismeri a textilipar, és a teljesség igénye nélkül felsorolom a legismertebbeket: krepp zsorzset, organza, szatén, muszlin, organza, brokát. Az organzát használják fel leginkább lakástextilként és függönyként. A shabby chic vagy a visszafogottabbnak mondható romantikus enteriőrökből nem hiányozhat egy színes függöny vagy díszes selyemmel borított lámpaernyő.  

A selyem története

Talán ezzel az alfejezettel illet volna kezdenem a selyem bemutatását, de azt valószínűleg mindenki tudja, hogy a selyem Kínából származik. Úgy tűnik, hogy az Indus völgyi civilizáció a kínaiaktól függetlenül is felfedte a selyemhernyó titkát, de Kína volt az első, és mind a mai napig első is a selyemgyártásban. 

A legtöbben azt is tudják, hogy milyen kincs volt ez a kínai uralkodók számára, akik a gyártás teljes titkát féltékenyen őrizték. A legenda szerint a Kr.e. 2640 körül élt Ling Si császárné véletlenül beleejtette a teájába a selyemgubót, amelyet a forró víz feloldott, s így derült fény a selyem használhatóságára. Hogy így történt-e, persze senki sem tudja, de tény, hogy halállal lakolt, aki megpróbálta a selyemhernyót vagy annak petéjét kicsempészni Kínából. 

A selyem akkora érték volt, hogy miatta született meg az ókori világ hatalmas országútja, a Selyemút, amelyen karavánok vonultak az évszázadok során. Még az ókori Egyiptom királyai is bekapcsolódtak ebbe a kereskedelembe, mivel a régészek selyemszálakat fedeztek fel egy női múmia koponyájánál. 

Persze a titokra, különösen, ha akkora titok, mindenkinek fájt a foga, s végül 552-ben két szerzetesnek bambuszbotban sikerült Európába csempészni selyemhernyó petéket. A bizánci és mór selyemszövők révén Itália ismerkedett meg először a technikával, s csakhamar Firenze lett a selyemszövés központja. A későbbiekben Franciaországba tevődött át a termelés, és elsősorban a lyoni takácsok váltak ismertté. Az angolok is próbálkoztak a selyemszövéssel, de az ottani nedves és hűvös klíma már nem kedvezett a selyemhernyónak. 

Magyarországra 1680-ban hozta be Passardi Péter János az általa csak ”selyemszaró bogárnak” nevezett rovart. A selyemgyártás egészen a rendszerváltásig folyt hazánkban.     

A műselyem megjelenése      

A XIX. század vegyészei szerették volna a selymet ipari úton előállítani, hogy az tömegcikké válhasson, mivel az eredeti selyem feldolgozása továbbra is nehézkes volt, és emellett a selyemhernyókat is tenyészteni kellett. 

Elsőként a nitrát alapú műselymet szabadalmaztatták, de a felhasznált vegyi anyag fokozottan tűz- és robbanásveszélyes volt.  A feltalálót Louis-Marie Hillaire Bernigaud de Chardonnet-nek hívták, és a nevéből származik a chardonnet-selyem (sárdonné selyem). 

A cellulóz alapú, viszkóz műselymet Charles Frederick Cross és Edward John Bevan szabadalmaztatta, és ezzel megszűnt a veszélyes anyag használata, ráadásul a cellulóz természetes anyag, amely nem károsítja a természetet, és rendben lebomlik. A későbbiekben más vegyészek kidolgozták még az acetát műselyem, valamint rézoxid műselyem technológiáját is. Ezek a műselymek manapság már annyira hasonlítanak az eredeti selyemhez, hogy óvakodni kell a hamisítóktól. 

Természetesen a nagymúltú és neves selyemkereskedésekben nem kell gyanút fognunk, de ha valaki keleti bazárokban vásárol, jobban teszi, ha leteszteli a kiszemelt anyagot. Elegendő csak egyetlen apró darabkát meggyújtani ahhoz, hogy megtudjuk, a textília valódi vagy műselyemből készült. A valódi selyem kis lánggal ég és a láng hamar kialszik. Az égéstermék olyan szagot áraszt, mintha hajat égettünk volna. Az égés után barna salakanyag marad fenn. A műselyem tűz hatására olvadni kezd, és égő vegyi anyagra hasonlító szag keletkezik. 

A selyem manapság is luxuscikknek számít, és gyártása közben a hagyományos technikák is tovább élnek. A selyemkendő mind a mai napig olyan ajándék, amely a hölgyeket mosolyra fakasztja. Meglehet, hogy a selyem történelme sok helyütt vérrel van megírva, de nagyban gazdagította az emberi kultúrát, így a lakáskultúrát is.