Szil – a magyarság nemzeti fája

A cikk elolvasása: 4 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

„Ezer falu, város, halom, dűlő, határrész viseli a Szilas és Szilágy nevet. S ahol ez a név van: ott magyar lakik, ott magyar telepedett meg ezer év előtt.” – Eötvös Károly

Őshonos típusok a Kárpát-medencében

Korábbi cikkemben ugyan az akác kapcsán írtam, hogy nemzeti fává vált az idők során, de sokkal inkább annak kellene tartanunk a szilt, amelynek három fajtája is őshonos Magyarországon. Hogy kevesen gondolnak erre a tulajdonképpen nagyon kemény és szívós fára, annak a megritkulása lehet a legfőbb oka. 

A szil az északi féltekének mérsékelt övében terem, ezért nem meglepő, hogy három faja: a mezei, a vénic és a hegyi szil is jól érzi magát hazánkban. Megritkulását két alapvető okkal magyarázhatjuk: nagy népszerűsége miatt történő túlvágás, valamint a huszadik század során két lépcsőben megjelenő szilfavész.  

Családi közösségben

A hazákban termő mindhárom szil fajtáról elmondható, hogy tekintélyes magasságúra tud megnőni. A mezei és vénic szil ligetes csoportosulásokban növekszik, amely a két típus túlélési stratégiáját hirdeti. A csoportban álló szilek gyökerei igazi családot alkotnak, és képesek egymást is táplálni a nehéz időkben. Emiatt lett nagyon szívós fa a szil, amely maximális 30-40 méteres magassága ellenére is ellenálló a nagy viharokkal szemben. Hegyi típusai 600 méter magasságig élnek meg. 

A szilek 70-80 éves korukban érik el teljes magasságukat, ezután nagyjából további 70-80 esztendőn át vastagodnak. Hatalmas lombkoronát növesztenek, és virágzásuk megelőzi a levelek rügyezését. Szárnyas termését korábban a magyar konyha is felhasználta saláta készítéséhez. Fiatal hajtásai vörösbarnák, molyhosak, az idősebb példányok kopaszok.  A szil olyannyira szívós, hogy képes még tuskóról is kisarjadni. 

Szívós, kemény és elpusztíthatatlan 

A szil igen kedvelt faanyag, és ezt számos kedvező tulajdonságának köszönheti, amely vetekszik a tölgyével. Maga a faanyag nagyon szép rajzolatú és kellemes vörösesbarna színű. Közepesen sűrű, kemény, szilárd, ugyanakkor rugalmas és igen tartós. 

Megmunkálását nehezíti, hogy nem lehet hasítani. Gőzölés után már jól hajlítható és éles, erős szerszámmal esztergálható. Keménysége miatt nehezen szögelhető, ellenben remekül ragasztható, emiatt furnérlemeznek tökéletes. Kitermelés után gyorsan zsugorodik, ami hajlamossá teszi a repedezésre, ezért szállítására ügyelni kell. Tartóssága csaknem olyan kiváló, mint a tölgyé, viszont sokkal gyorsabban lesz kitermelhető. 

Kiváló melegfejlesztő képességgel bír, így fűtőanyagnak is tökéletes. A kovácsok hajdanán nagyobbra tartották a szilből gyártott faszenet, mint a tölgyből égetettet. A szilből készült szerkezetek szabad levegőn 7-800 évig is eltartanak. Kiválóan alkalmas víz alatti szerkezetek építésére, mert csaknem ugyanolyan vízálló, mint a tölgy.  

Ezer jó tulajdonság, ezer felhasználási mód

A szilt kedvező tulajdonságai miatt számos célra használták és használják fel. Az ókori rómaiak leginkább szőlőkarónak használták, mert prímán ellenállt az időjárás viszontagságainak. Nem véletlenül jelent meg Dionüszosz kultuszában is.

A szil hamujából készült hamuzsír és lúg a középkorban igen kedvelt volt, és elsősorban emiatt vágták túl a szil ligeteket. A kovácsok mellett a tímárok is felhasználták cserzőanyagként, a festők különféle színeket kevertek és állítottak elő belőle. 

Mivel a víznek nagyon ellenálló fa, ezért vízimalmok kereke, lapátok, csónakok és lapos fenekű hajók, nedves földben futó csövek alapanyaga volt. A tölgy mellett a másik fő hordókészítő fafajta a szil, de a puskaagyak, ágyútalpak és a szőlő, valamint nyomdai prések is szilből készültek. 

Manapság a bútor- és a sportszergyártók használják a szilt nagy előszeretettel. A sportszergyártók rugalmassága miatt kedvelik, ezért ütők, talpak és evezők készülnek szilfából. Az épületasztalosok a belőle készült furnérokkal dolgoznak, ugyanúgy, mint a belső építészek. Parketták és falborítások egyik fontos alapanyaga. Kevesen gondolnák, de a járműgyártásban is megtalálható a szil. Elsősorban alvázat, kerékabroncsot, kerékagyat és küllőt, csónakot gyártanak belőle. Szilből verhetnek kötelet és készíthetnek méhkast is. A játékipar a gyerekek fa játékaihoz használja fel előszeretettel. 

Gyógyszernek sem utolsó          

Manapság ismét központi szerepet kapott a természetgyógyászat, és a régi korok emberének tudását, tapasztalatát egészségünk megőrzése érdekében újra igénybe vesszük. A szil alapvető gyógynövény volt a régi időkben. A gemmaterápia a rügyeket és zsenge hajtásokat használja fel. Tudományos tény, hogy ezekben a fiatal részekben magas az enzim, a hormon, nukleinsav és mikroelem tartalom. Az ihatóvá tett oldatot érrendszeri, húgyúti betegségekre, ekcémára, álmatlanságra, frontérzékenységre fogyasztják. 

A szil kérge ugyancsak gyógyhatású. Magas csersav tartalma miatt sebek és aranyér kezelésére alkalmas krémeket lehet előállítani belőle. Folyékony állapotú változatai a szájüregi és a gyomor betegségeit enyhítik. Hasménes ellen is kiváló, s újabban bőrápoló olajak alapanyagát képezi.  

Híres szilfák     

Egyes szilfáknak legendás történetük van. Szekszárd határában állt egy hatalmas példány, amelynek közelében fogták el a híres kuruc vezért, Béri Balogh Ádámot.  Máramarosban állt Rákóczi fája. A fáma szerint annak árnyékában költötte el ebédjét, mielőtt Lengyelországba menekült. Balatonakarattyán is állt egy kolosszális fa, amelyet ugyancsak a fejedelemhez kötöttek, holott Rákóczi sosem járt a településen. Ez a fa 1967-ben zöldült ki utoljára, s addig igen kedvelt kirándulóhely volt. 

A mezei szilből a legnagyobb példány jelenleg Csákváron található. Kerülete 430 centiméter és legalább 300 éves. A vénic szilek hazai legnagyobbika Szarvason található a maga 400 centiméteres kerületével, valamint Hajdúhadház-Tégláson egy még ennél is szélesebb, 540 centiméter kerületű. A legnagyobb kerületű szil a hegyi fajtából lelhető fel, amely ugyancsak Csákváron található. Ez a fa mellmagasságban eléri a 650 centiméteres kerületet.