Szőlőkarótól a kerti bútorokig – az akác sikertörténete

A cikk elolvasása: 4 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

Amerikából jött és Magyarországon lett sztár

Az akácot a legmagyarabb fának is szokás nevezni. Még egy igen népszerű műdalunkban is az akácos úton megy végig a nótás kedvű magyar. Olyan ez a fa, mintha a jó isten kifejezetten a magyar földre telepítette volna. Pedig ez a növény egy egészen másik kontinensről származik, és francia közvetítéssel kerültek első példányai valamikor az 1700-as évek elején a homokos magyar talajba.

A hazai állomány eredete Észak-Amerika keleti vidékéig vezethető vissza. Egy francia kertész, nevezetesen Jean Robin honosította meg a növényt 1601-ben, és tőle kapta a fehér akác a tudományos latin nevét is (Robonia pseudoacacia). 

Ez a lombhullató fa néhány nagyon figyelemre méltó tulajdonsággal rendelkezik. Viszonylag gyorsan növekszik, és 30 éves korára eléri a legnagyobb méretét. Keményfa, ugyanakkor jól hajlítható. Kiválóan tűri a szárazságot, kifejezetten jól érzi magát a homokos talajban. Virágai nagy fürtökben csábítják a hazai rovarokat, nem utolsó sorban a méheket. A magyar akácméz világhírű, maga az akác pedig hungarikum lett. 

Az akác hazai sikertörténete

Az akác az 1700-as évek elején Tessedik Sámuel révén került hazánkba. Azt a szerepet szánták neki, hogy megkösse az Alföld homokját, és ez tökéletesen működött. A növény olyan jól érezte magát Magyarországon, hogy egykettőre elterjedt. Tulajdonképpen invazív fajnak kell tekinteni, noha az erdei tölgyeseket és bükkösöket nem érintette kedvezőtlenül a megjelenése. 

Homokkötő tulajdonságán túl a hazai lakosság tűzifaként hasznosította, mivel vékonyabb példányait felhasogatva nagyon sokáig lehet égetni vele, így hosszabb ideig biztosít hőt. Olyan kemény, hogy még a tölgynél is jobban igénybe veszi a fűrészszerszámokat, ugyanakkor hajlamos szálmentén a hasadásra, repedésre, és viszonylag göcsörtös, ezért szálait szőlőkarónak, illetve a feldolgozott, csiszolt példányait szerszámnyélnek használták. 

Nagyon gyorsan és könnyen szárítható, ráadásul rendkívül ellenálló az időjárással, a rovarokkal és gombákkal szemben, ezért akár szabadban is tárolható. Jellegzetes vidéki portaképpé váltak azok a farakások, amelyekben a tűzifát tárolták a családok. 

Hazánkban nagy, szabad és telepített akácerdőségek találhatók. Az európai akácosoknak a felét teszi ki a magyarországi állomány. Hazánk összes erdőségének a negyede akác főfajú. Nem véletlen tehát, hogy ma már a legmagyarabb fának tekintjük. 

Nemesítés, feldolgozás és bővülő szerepek     

Amikor egy fa ennyire meghonosodik egy országban, akkor előbb-utóbb a botanikusok, agrárszakemberek és a kutatók eltöprengenek rajta, mire lehetne még használni egy addig homokkötő és tűzifa céljára bejáratott fajt. 

Kutatóink tisztában voltak vele, hogy az akác egyik fő problémája, hogy hajlamos sík- és térgörbülésre. Márpedig görbe fával nem sok mindent lehet csinálni. Megindult a tudatos szelekció, amelynek a végeredménye az úgynevezett árbócakác lett. Hazánk a világ akácnemesítésének első helyén áll, leghíresebb példányaink a Kapusi-féle kiváló törzsalakú példánypk. Ezek a fák speciális gőzölési és szárítási eljárással már bútoralapanyagként is felhasználhatóak. 

A nemesítés másik iránya a méhészeti ágazatot hozta kedvező helyzetbe. A nagyfürtű virágokat hozó akácok méze elsőrendű exportcikké vált. 

Az ipari felhasználás új területei 

Az akác elsődleges tulajdonságait, a keménységet és a kopásállóságot először a burkolóanyagok piacán lehetett kihasználni. Parkettáink nagy része ebből az anyagból készül, mivel alig használódik nagy terhelés esetében is. Ahová lépünk, ott találkozhatunk a használatával: lépcsők és korlátok készülnek belőle. Mivel a kinti világ pusztító hatásait prímán elviseli, ezért kisebb épületek, fészerek, szerszámkamrák alapvető anyagává nőtte ki magát. 

Tudományosan kimutatott tény, hogy az akác talajjal érintkezve 25-40 évig is megőrzi tulajdonságait szabadban állva, de talajjal nem érintkezve ez már 80-100 év, míg száraz helyen tárolva vagy víz alatt! simán kibírja fél évezredig is. Azért erre már felfigyelt az építő- és bútoripar is. Hatalmas, fára épülő projektek készültek el a magyar akác segítségével. Ilyen például zürichi Letzigrund Stadion vagy a berni West Side Bevásárlóközpont. Ez a fa azért volt jó választás, mert teljesen feleslegessé teszi a felületkezelést, így ezeknek az épületeknek a karbantartása hihetetlenül alacsony. Mivel impregnálót sem kell használni, még környezetbarát is. Ha egyszer elbontják ezeket az épületeket, az akácot biztosan hasznosítani tudják majd. 

A bútoripar egy német partnerrel összekötött innováció révén tudja hasznosítani az akácot. Konyhai székek, asztalállványok készülnek belőle leginkább, de a legnagyobb karriert kerti bútorok alapanyagaként futotta be. Nem elég, hogy viszonylag olcsó alapanyag, de egyszerűen nincs tökéletesebb fafajta a kertben elhelyezett bútorok számára. Fittyet hány a napsugárzásra ugyanúgy, mint az esőzésre, nem gombásodik, és nem kell vele semmit csinálni. Évtizedekig kiszolgálja a tulajdonosait a belőle készült kerti bútor anélkül, hogy kenegetni, ápolni kellene. A koszt pusztán egy nedves ronggyal kell letörölni a felületekről. Hát ez azért nem nagy ár egy szép kerti bútorgarnitúráért! 

És már ott van a borospincében is! 

Minden bort és likőrt, amelyet tölgyfa hordóban érlelnek, nagyon különlegesnek és nemesnek tartanak. Ennek az évszázados hagyományok adtak alapot, ezért volt nagy idegenkedés, amikor elkészítették az első akáchordókat. Pedig a fája semmilyen vágásirányban nem engedi át a folyadékot, az akácdongákat pedig könnyedén és törésmentesen lehet hajlítani. Jellegzetes illata és színe semmilyen káros hatással sincs a borra. Ezért egyre több akáchordó áll a nagy pincészetekben ma már. 

Végül visszatérnék egy gondolat erejéig az akác egyik legkorábbi szerepéhez. Magyarországon 6-700 ezer köbméter tűzifát égetünk el. Hogy a természetes energiagazdálkodás káros hatásait közömbösíteni tudjuk, érdemes rövid vágásfordulójú energiaerdőket telepíteni, amelyek megkötik a széndioxidot. Erre nem is lehetne jobb fát alkalmazni, mint a legmagyarabbat, az akácot.