Szinte minden részét felhasználjuk – a diófa

A cikk elolvasása: 5 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

Az ember számára teremtett fa

A diófát az Úr jókedvében teremtette – szokták mondani a bölcsek. Ha arra gondolunk, hogy ennek a fának minden részét hasznosítjuk, akkor a bölcseletnek igazat kell adnunk.  

A fáját a bútoripar és a belsőépítészet hasznosítja, a kérgéből, a leveléből, a csonthéjas termést burkoló szivacsos takaróból is készítenek gyógyszert, kozmetikumot, de még alkoholos italt is. A fa termése pedig alapvető élelmiszereink közé tartozik. Elképzelhetetlen lenne nálunk egy karácsony a diós bejgli nélkül. Ezt a fát a természet kifejezetten az ember számára alkotta meg, mert míg illóanyagai távol tartják a férgeket és a káros gombákat, az abból készült olaj a különböző faanyagok pácolására is alkalmas. Ami rosszat okoz a kártevőknek, annyit jót nyújt az ember számára.     

Pillantás a fára

A Juglans regia, azaz a közönséges diófa a Kárpát-medencében is őshonos. Magyarországon ma már nagyon kevés helyen terem vadon, hiszen az ember teljesen háziasította. Kedveli az enyhe éghajlatot, a vízben gazdag területet és a tápanyagban bővelkedő talajt. Még ártéri részen is jól megél, amennyiben csak néhány hétig tart a felvizesedés. 

A magról ültetett fa viszonylag lassan fordul termőre, kell hozzá 10-12 esztendő. Magassága 15-20 méter és akár 150 évig is elél, noha 70-80 éves korától már nem növekszik tovább. A fiatal példányok kérge ezüstszürke és sima, de idővel barnulni és repedezni kezd. A fiatal ágakat csillogó ezüstszínükről ismerhetjük fel. Porzós virágai barkában fejlődnek. A termését mindannyian jól ismerjük, de hivatalosan zárt kupakú makknak nevezik. Külső burka zöld vagy sárgás színű olajban gazdag anyag, ami szinte azonnal sötétbarnára, feketére festi a kezet, amelyet csak nagyon nehéz a bőrről letisztítani.

A diófa tulajdonságai

A diófa könnyen szárítható, csak a gyökér területén esett rovarszúrásnál szoktak kisebb repedések keletkezni. A dió keményfa, de ennek ellenére minden szerszámmal könnyen megmunkálható. Gőzölve jól hajlítható. A gőzölés adja meg azt a jellegzetes mélybarna színét is, amelyben a diófa bútorok pompáznak.

A diófa jól szegecselhető, ragasztható, csavarozható, bár a lúgos enyvek foltot ejthetnek rajta. Felületkezelésre ugyancsak kiváló: szépen csiszolható és jól lakkozható. A diófa bútorok talán lakkozva a legszebbek. Egyes lakkféleségek használata esetén a felületet zsírtalanítani kell.

A diófa gesztje mérsékelten tartósnak mondható, de megfelelő ápolás esetén nagyon hosszú ideig megőrzi minőségét. Erre talán a legjobb példa a római Santa Croce in Gerusaleme (Jeruzsálemi Szent Kereszt) elnevezésű templomban található fatábla, amelyről úgy tartják, hogy azt szögelték Jézus keresztjére az I.N.R.I felirattal. Kétségtelen tény, hogy a tábla kormeghatározása alapján készülhetett Krisztus idejében, és az a másik tény, hogy diófából van. 

Mi készül a fájából?     

A diófa az egyik legértékesebb fafajták közé tartozik, és gyakorlatilag bármilyen bútort lehet belőle készíteni. Nagyon divatos volt már a reneszánsz idején is. Az igazán gazdagok szinte minden bútorukat, de legfőképpen a saját széküket készíttették diófából. Mátyás korabeli az a híres karosszék, amelyet az urbinói herceg számára készítettek, és a város múzeumának egyik értékes darabja.

Ha körülnézünk az interneten, láthatjuk, hogy komódot, vitrint, étkezőgarnitúrát és ágyat is készítenek diófából, na meg mindenféle és fajta szekrényeket. Nagyon sokszor használják fel stílbútorok készítéséhez a nemes, sötétbarna színe, és a lakkozástól kifejezetten szép külleme miatt.

A bútorok mellett parkettának, lépcsőnek és falburkoló anyagnak használják még gyakran a diófát. A hangszerkészítők egyik alapanyaga, de nagyon szeretik a szobrászok is, mivel szépen és könnyen faragható, esztergálható. Gyönyörű intarziákat lehet készíteni belőle. A fegyvergyártók puskatusként számolnak vele. A könnyű repülőgépek esetében a légcsavar anyaga lehet dióból.  

Dió a gasztronómiában

A dióról első hallásra a sütemények jutnak az eszünkbe. Jó okkal, mert a cukrászat egyik legfontosabb alapanyaga. Igen fontos töltelékanyag, elég, ha csak a bejglire gondolunk. A salátákba is kiváló, és még pestót is készítenek belőle. Annak ellenére, hogy a diótörés nem könnyű művelet, elég spórolós terményről van szó, mert egy kiló héjas dióból fél kilónyi belet lehet összegyűjteni. A dióbelet ki kell szárítani kicsit, majd a legjobb vászonzsákban fellógatni, hogy a bél szellőzni tudjon. A nedvességtől ugyanis hamar avasodni kezd. 

Ugyanez a helyzet a dióolajjal is, amit salátákhoz lehet kiválóan alkalmazni. A házi dióolajat hidegen kell tartani és viszonylag gyorsan fel kell használni, elkerülve annak avasodását. A gasztronómiában persze még számos ételkülönlegességnél felbukkanhat a dió. Ne feledjük el a házi készítésű diólikőrt és a karcosabb pálinka változatot sem! A dió tehát a konyhában nemcsak bútorként bukkan fel. 

Szerepe a gyógyászatban

A dió valóban egy igazi szuperfa, mert még a gyógyászatban is hallatlanul fontos a szerepe. A homeopátiában és a természetgyógyászoknál is fontos alapanyag. Felhasználják a levelét, magát a dióbelet, az olaját és a kérgét is. 

Ennek oka az, hogy a dió gazdag élelmi rostokban, ásványi anyagokban és vitaminokban, ezek bevitele a szervezetre jótékony hatású. A dió tartalmaz vasat, magnéziumot, mangánt, rezet, szelén, káliumot és foszfort. Nagy mennyiségben van benne omega-3 zsír. Nem véletlenül ajánlják fogyasztását és kivonatát a szívbetegségek megelőzése érdekében. A vérerek rugalmasságának megőrzésére is alkalmazható, valamint serkenti az emésztést. Levelét gyulladásgátlóként használják fel. Kimutatták, hogy a diófogyasztás a nőknél csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását. 

A kozmetikai ipar is nagy előszeretettel használja fel. Elsősorban bőrbetegségek, pattanások, kelések, ekcéma és fekélyek esetén készítenek olyan lemosókat, amely dióolajat vagy a diónak egyéb hatóanyagait tartalmazza.  A természetgyógyászat szinte minden bajra-jajra ajánlja és alkalmazza a diót, illetve annak valamelyik részét.  

A diófa Magyarországon

Magyarországon a diófát elsősorban a családi kertekben ültetik el. Manapság már nem kell feltétlenül egy évtizedet várni arra, hogy a fának termése legyen. Az oltványoktól már a harmadik, negyedik évben is termést remélhetünk, és egészen biztosan azt a fajtát, amit megvettünk. A fa helyének kiválasztása ugyanakkor nagyon fontos, mert egy olyan növényről beszélünk, amelynek hihetetlenül szerteágazóak és mélyek a gyökerei. Már a nagyobbacska fák átültetése sem szokott sikeres lenni, ezért kell nagyon kimérni, hogy hol legyen. A diófának hagyni kell egy körülbelül 10 méter átmérőjű kört, amelyben nyugodtan növekedhet úgy, hogy semmi elől nem szívja el a tápanyagot és a vizet. 

Ligetekben néhány településen találkozhatunk diófákkal. A legismertebbek az alsószentiváni, a milotai, a fertődi és a tiszacsécsei fajták, amelyek a származási helyükről kapták a nevüket. Ezeken a településeken sokkal szervezettebben gazdálkodnak a diófával, amely szinte minden ízében felhasználható az ember számára.