Vendéglátás egykor és most

A vendéglátás nagy szezonja

A két ünnep közötti időszak a vendéglátás nagy szezonját jelenti. Ilyenkor megnövekszik az éttermek és a szállodák forgalma. Lehet bármilyen nehézség, a karácsony és szilveszter olyan jelentős ünnep, hogy nagyon sokan szeretnék azt kényelmes körülmények között eltölteni. 

Ilyenkor a háziasszony is „kimenekülhet” a konyhából, hogy végre ő legyen az, akit kiszolgálnak. Sok család, baráti kör, és persze a párok a szilvesztert töltik valami érdekes helyen, ahol az év végi csemegék mellé esetleg még valami műsort is felszolgálnak. 

Tulajdonképpen csak pénztárca kérdése, hogy ki milyen helyet és programot választ, mert bár a vendéglátóipart megtépázta a két évig tartó járvány, majd az energiaválság, mégis bőséggel rendelkezésre állnak a vendégváró helyek.    

Stílusok és szolgáltatások

Ilyenkor év elején is jól esik visszagondolni arra a helyre, hol jól éreztük magunkat. A kitűnő konyha mellett ráadásul még a stílusok közül is válogathattunk. Valakinek az angolosan diszkrét és elegáns étterem pazar körítése dobta fel a napját, mások egy country stílusú étteremben ehették meg életük legjobb bifsztekjét. Nagy a divatja manapság a wellness hoteleknek is, hiszen ott a jó étkek és a remek szállás mellet hódolni lehet a fürdés örömeinek is. Télidőben a forró termálvíznél keresve sem lehetne pezsdítőbbet találni. 

Igazán széles a kínálat hazánkban arra, hogy megfelelő körülmények között pihenjünk, turistáskodjunk, vagy várost nézzünk. Ez a szolgáltatás is jelentős fejlődési utat járt be az idők során, és funkcióról funkcióra változva fejlődött a modern korunkig egyre szélesebb szolgáltatások bekapcsolásával téve kellemessé az életünket.      

A közös tűtől a kocsiszínig

A vendéglátás története ott kezdődött, amikor két vadászó csapat találkozott és a közös tűz körül megkínálták egymást az elejtett zsákmánnyal. Ez egy olyan gesztus volt, amely egészen a vendégjog fogalmáig fejlődött azoknál a társadalmaknál, amelyek már felesleget is felhalmoztak.

Az ókorban már tervszerűen utaztak az emberek, s ehhez arra volt szükség, hogy a nagy távolságok megtétele közben valahol meg tudjanak pihenni, és ételt-italt vegyenek magukhoz. A legtöbb ókori államban a vendégjog összekapcsolódott a vallással, így kötelező volt a messziről érkezőnek szállást és ételt adni. Emellett bizonyos kultúrákban ehhez a fürdés és kisebb útravaló csomagolása is hozzátartozott. Amennyiben a vándor megbetegedett, akkor a befogadónak kellett istápolnia, és ha meghalt, eltemetni tisztességgel. 

Olyan erős törvény volt a vendégjog, hogy ennek tudatában tudták a nagy karavánok megtenni a hatalmas távolságokat, a hadseregek a frontra vezető, olykor többszáz kilométeres utakat. A kereskedőket valamilyen fekhely várta és a házigazda asztalánál étkezhettek.  

Az ókori görögöknél már iparszerűen települtek ki az utak mentén a különböző fogadók, mert a kereskedők mellett jelentős számú zarándok is közlekedett. A legegyszerűbb vendéglátóhely a melegedő volt, ahol esőtől védett fekhely várta az utazót. A görögöknél kötötték az első vendégbaráti szerződéseket, amely két városállam között biztosította az úton járókat a védelemről és az ellátásról. A nagyobb, lovak és kocsik fogadására épült szálláshelyek is itt épültek meg először.  

Római csúcspont

A rómaiaknál jutott el az ókorban a vendéglátás a legmagasabb színvonalig. Justitianus császár még az egyes fogadók típusát is meghatározta, s ezekben olyan berendezéseknek kellett lenniük, amelyek név alatt tevékenykedtek. A mutatio nevű volt talán a legtöbb szolgáltatást nyújtó, mert ott az emberek és lovak elszállásolásáról is gondoskodtak. Az ilyen fogadóban több szoba és egy étterem várta a vendéget, az étteremben pedig egyszerre többen étkezhettek, mert több asztalt tartottak fent. Persze az arisztokrácia, ha csak tehette, utazás közben saját rokonainál szállt meg, ahol akár luxuskörülmények is fogadhatták. 

A rómaiak utazási indokai csaknem a modern kori emberével voltak azonosak. Volt, aki csak világot akart látni, azaz egyszerű turistaként utazott, mások a gyógyvizes forrásokat keresték fel vagy vallási szentélyeket, és persze a nagyszerűen kikövezett utakat járták a kereskedők szekerei is. Ehhez igazodtak az út mentén felállított csapszékek, éttermek és az ókori „hotelek”. 

Középkori fejlődési ív

A kora középkorban a vendéglátóhelyek tekintetében hatalmas volt a visszaesés. Az utazások veszélyessé váltak, és annak, akinek mégis útra kellett kelnie, a kolostorok tudtak szállást nyújtani. Erre a célra elszeparáltak egy szárnyat az épületben, ahol egy kis cella várta a vendéget. Nagy lakomázásról sem lehetett szó, mert csupán a szerzetesek szegényes ételéből kapott az ott megszálló. 

Leginkább a városokban maradt fenn valami a régi világból, ahol csapszékekben lehetett enni-inni, és az emeleten volt néhány szoba, amelyet kiadtak, bár ezeket olykor az ott szorgoskodó rossz lányok vették igénybe ügyfeleikkel. Nem meglepő, hogy ott virult a vendéglátás, ahol létezett számottevő polgárság. Ez leginkább Firenze volt, ahol a fogadókat bérelni is lehetett és színvonaluk is jobb volt a megszokotthoz képest.

A XV-XVI. század során, a polgárság fejlődésével párhuzamosan kezdtek ismét fejlődni a fogadók, különösen a postaszolgálattal megjelenő postakocsik miatt. Az utak mellől korábban eltűnt fogadók most újra megjelentek és lassan elérték a római mutatiók színvonalát – azaz embernek, lónak, kocsinak is volt hely. 

A XVII. század elején a Napkirályról, azaz a francia XIV. Lajosról szólt Európa, akinek az udvarában hatalmas bálokat rendeztek. Itt született meg a hotel szó, amely a latin hospes, azaz vendég szóból eredeztethető. A király egyik udvarmestere nyitott fogadót, amelyet hotelnek nevezett el, és a kényelmi berendezések miatt egyes udvarházakkal vetekedett a szállása. Volt benne minden, ami a korban kellett – kényelmes ágy, ülőgarnitúra, ruhásszekrény, éjjeli kisszekrény. A falakat selyemtapéta borította, az éttermi részben pedig több fogásból is válogathatott a gazdag utazó. Ilyen helyen már élvezet volt megszállni. Nem véletlen, hogy mások is követték ezt a vonalat. A nagy szállodák első nemzedéke a XVIII. század végén épült fel, miközben a városokban egyre-másra nyíltak a kellemes hangulatú kávéházak is.       

Az ipari forradalomtól a XX. századig

Az ipari forradalom a vendéglátást is új szintre emelte. Jelentősen hozzájárult ehhez a közlekedés forradalma, a vasút gyors terjeszkedése, amely a nagy távolságok gyors és kényelmes áthidalását hozta el. Ilyen körülmények között egytelen nagyváros sem lehetett meg hotelek, majd később szállodaláncok nélkül, amelyeket az egyre gazdagabb hoteltulajdonosok hoztak létre a dinamikusan növekvő idegenforgalom kiszolgálására. Az első igazi luxushotelt 1829-ben Bostonban nyitották meg, majd annak sikere nyomán épültek ki olyan szálloda brandek, amelyeket a mai napig ismerünk: a Ritz, a Carlton, a Belvedere ekkor kezdte meg működését. 

A szállodák fejlődését a találmányok beépítése gyorsította fel. Nem csupán a gyönyörű berendezés, a lakosztályok kialakítása tett népszerűvé egy-egy hotelt, hanem az technikai eszközök allokálása is. Az első szállodai szobákat 1834-ben látták el vízvezetékkel, amely jelentősen megkönnyítette a tisztálkodást. Az első lifteket az 1800-as évek közepén szerelték fel, s ettől kezdve a vendégeknek nem kellett emeletet mászniuk, de a találmány arra is lehetőséget adott, hogy sokkal magasabb szállodákat építsenek. 

A következő luxusnak tekintett szolgáltatás már a híradástechnikához kapcsolódott. A XIX. század végén a szobákban megjelenik a telefon, amellyel nemcsak a recepcióra lehetett leszólni. 

Az 1920-as években egy másik találmány fokozta a nyomást a vendéglátóiparon, a gépkocsik tömeges megjelenése. Az emberek rendkívül mobillá váltak, és ismét szükség lett az útmenti szállásadó helyekre, amelyeket motelnek neveztek el, ezzel egyszersmind a funkciót és a kínált szolgáltatást kategorizálva.       

Innovációk és jövőkép

A szállodaipar az évtizedek során továbbfejlődött, és mindazt, amit a luxushotelekben egykor bevezettek, ma már a falusi turizmusban is alapvetővé vált. Senki sem foglalna szállást melegvizes fürdő, angol vécé, széles sávú internet, többcsatornás színes televízió és parkolási lehetőség nélkül. Ami a nagyoknál bevált, az előbb-utóbb a kisebb vendéglátóegységeknél is bevezetésre kerül, ezzel is növelve a vendéglátás színvonalát. 

Ma már mindehhez olyan speciális szolgáltatásokat kínálnak, mint a jacuzzi, a szauna, masszázs, a svédasztalos kiszolgálás, a légkondicionálás, de a sort nagyon hosszan lehetne folytatni. Az biztos, hogy az informatika robbanásszerű fejlődésével a vendéglátóhelyek okosodásának folyamata gyorsulhat fel a közeljövőben.