Tartalomjegyzék
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]
Valami új van születőben
A modern építőművészetre a legnagyobb hatást a Bauhaus gyakorolta a XX. században, de hatása mind a mai napig tart, és organikusan fejlődik.
A Bauhaus nem egy stílusirányzat volt, hanem egy jól megszervezett németországi iskola, amelyet Walter Gropius alapított a weimari Hercegi Iparművészeti Iskola és a Képzőművészeti Akadémia összevonásából 1919-ben, azaz közvetlenül az első világháború végén.
A világháború mindenre kiterjedő hatással volt, így a művészeti ágakra is. Az ipari forradalom, a gépesített hadseregek, az óriásvállalatok és a tömeggyártás elemi erővel tudatosította a társadalmakban, hogy valami új dolog született a bolygón, és erre a művészetek a maguk eszközeivel válaszoltak.
Egy iskola kisugárzásában
Nem véletlen, hogy Németországan indult el egy speciális alkotói műhely, hiszen itt adva volt a modern ipar közvetlen hatása, a nyomasztó szocilás helyzet, és a modern háború minden súlyos hordaléka, de itt volt meg az a szellemi háttér is, amelyik zászlajára tűzte a művészet, az ipar és a technológia harmonikus egységének megtalálását.
Ez a formabontó gondolkodású iskola a stúdiumok gyakorlatát tekintve is egyedi volt, hiszen a tanulócsoportok az oktatóval együtt kísérletezhettek az anyaggal, a színnel és a formákkal. A weimari, majd később Dessauba átköltöző iskolában olyan tanárok oktattak, mint Vaszilij Kandinszkij, Hannes Meyer vagy éppen a magyar Moholy-Nagy László.
Az iskola neve, a Staatliche Bauhaus, azaz Állami Építő Ház a nevében hordozta, hogy az építő tevékenység a művészetek minden ágára kiterjedhet. Ezért volt gyakorlat, hogy a diákok az egyes művészi ágak között is átjártak, attól függően, hogy éppen melyik kurzus vagy tanár érdekelte őket.
A Bauhausban az irányzatok és egyes ágak között hamar rivalizálás kezdődött, amely Gropius és több tanár távozásához vezetett, ám ennek következtében a távozók Európa, majd Amerika szerte elvitték az iskola hírét és tevékenységükkel nagy hatással voltak az adott ország kultúrájára.
A náci hatalom előretörése az iskola végét jelentette, így mindössze 14 évig működött, ahol az utolsó években elsősorban az építészetre és a belsőépítészetre került a fő hangsúly. Megdöbbentő, hogy a modernista irányzatra milyen erőteljes hatással bírt egy 14 évig tartó mozgalom, az pedig különösen kiemeli a jelentőségét, hogy mind a mai napig erre a talajra építkeznek a modern és minimalista építészet új irányzatai.
A Bauhaus hatása az építészetre
Az iskolának mindössze két évig volt a vezetője a svájci Hannes Meyer, aki szociálisan nagyon érzékeny ember volt. Éppen akkor igazgatta az intézményt, amikor a gazdasági világválság bedöntötte egész Németországot és a lakhatási válság a tetőfokára hágott a nagyvárosokban.
Ő fogalmazta meg ennek hatására a gyorsan, de funkciógazdagon megépíthető kollektív-ház elméletét, amelyet szeretett volna a tömeges lakásépítésben megvalósítani. Gyakorlatilag ő tekinthető a lakótelepek atyjának.
A letisztult vonalak, az olcsó, de jó minőségű építőanyagok és alapanyagok, valamint az ergonómia egyszerre valósult meg ezekben az elképzelésekben. Úgy gondolták, hogy a szükségleteket kifejező ökonomikus, a szerkezeti-matematikus és a szellemi-tartalmi rész egységet alkot, és ez a kockában mint geometriai formában ölthet testet. Innen számíthatjuk a kockaházak fogalmát is.
Egy 1923-as kiállításukon be is mutatták az úgynevezett Vörös kockaházat. Ez a 10x10x10 méteres méretben felhúzott építmény volt hivatva hirdetni az irányzatot, ugyanakkor a funkcionalitás része még nem volt teljesen kidolgozott.
Noha az iskola építészeti kísérletei kifejezetten az átlagpolgárt célozták volna meg, az a paradox helyzet állt elő, hogy az első megvalósult épületeket a tehetősebb felső- és középosztály megrendelésére készítették el. Különösen a villa műfajában épült nagyon sok modernista, azaz Bauhaus épület. Ezek rendszerint lapostetős, egyenes homlokzattal rendelkező, klasszikus vonalvezetésű, szinteltolódású luxuslakások voltak. Anyagában a tégla mellett a beton, a fém és az üveg érvényesült.
A Bauhaus hazai képviselői
A Bauhausnak nagy magyar alapítói is voltak. Az első tanárok között találjuk Moholy-Nagy Lászlót, valamint Breuer Marcellt.
Moholy-Nagy nemcsak ipari formatervező és konstruktivista festő volt, de a kísérleti filmek egyik nagy úttörője is. Breuer pedig Amerikában vált világhírű építésszé, de az ő nevéhez fűződnek az úgynevezett csőbútorok is, amelyet fényes fémek és műanyagok keresztezéséből konstruált meg. Ezek a csőbútorok Magyaraországon a 70-es években voltak divatban.
Breuer épületei az Egyesült Államok számos városában megtalálhatóak, így például Washintonban Amerikai Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium épülete, vagy New Yorkban az UNESCO székháza. Ugyancsak az UNESCO számára tervezte meg a párizsi épületet.
Tanítványai Magyarországon is tevékenykedtek és egy rendkívül izgalmas és látványos építészeti projektet tudtak végigvinni. A stuttgarti Werkbund lakótelepe nyomán a Pasaréten, egészen pontosan a Napraforgó utcában épült meg egy 22 családi házból álló mintalakótelep, amelyet a Magyar Mérnök és Építész Egylet tervezett meg. Ezeket a házakat ma is megnézhetjük, csak egy sétát kell tennünk a II. kerületben.
Talán a legtöbbek számára a Rákóczi út 4. szám alatti ház lehet ismerős, amely szemben áll az Astoriával. Tervezői Novák Ede, Braát Béla és Hültl Dezső voltak és a tetején egy nagy tetőterasszal ellátott, amolyan penthouse-féle lakás kapott helyett. A hazai Bauhausba sorolható a Palatinus Fürdő, az Átrium mozi, a Pasaréti templom vagy a hozzám közel álló Albertfalvai lakótelep is. A Bauhaus különösen Budapesten jelenik meg, több mint 250 ház, villa és közösségi épület képében, és nagyban hozzájárulnak a főváros egyedi és sajátos utcaképéhez.