A cikk elolvasása: 5 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)
A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)

Japán stílus.

Évszázadok hagyományaira épülve 

Korábbi cikkeimben már ejtettem szót a távol-keleti lakberendezési stílusról, illetve egy japandi nevű, újkeletű irányzatról. Felmerülhet a kérdés, hogy miért lehet érdekes a japánok építészeti és lakberendezési hagyománya? Ennek valószínűleg az az oka, hogy semmi sem tér el annyira az európai kultúrától, mint ennek az ázsiai országnak a szokásai. Ugyanakkor érdemes tanulmányozni az évszázadok alatt kiérlelt technikákat, amelyben megmutatkozik a japánok gondolkodása és világlátása. Nem csupán a szokatlanság keltheti fel az érdeklődésünket, de sokat meríthetünk azokból a megoldásokból, amelyek a Japánt azzá tették, ami. Persze a modernizáció ezt az országot sem kerülte el, sok minden elkopott az idők során, de még manapság is eljuthatunk a gyökerekig egy-egy építészeti technika vagy a lakások elrendezésének és berendezésének tanulmányozása során.    

Geopolitikai és filozófia       

Japán a földrengések szigetországa. Kicsit olyan a kapcsolata az ázsiai földrésszel, mint Nagy-Britanniának Európával – számos keleti, főként kínai hatás éri, ugyanakkor erősen őrzi identitását. A gyakori földmozgások miatt Japánban nem volt célszerű kővel építkezni. A katasztrófák miatt a gyors helyreállítás és a minél kevesebb áldozat volt a fő szempont. Ennek megfelelően a házak fából és papírból (rizspapír) készültek. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a könnyűszerkezetes építkezést a japánok találták fel. 

A természethez való közelség ugyancsak szembeötlő, mivel a bejárati ajtó előtt közvetlenül elérhetjük a japánkertet

Építkezésüket jelentősen befolyásolta az animista sintóizmus, amely a vidéki kúriákban még mindig szervező erő. A japán ház nagy és üres terekkel rendelkezik, amelyeket paravánnal vagy tolóajtóval (fuszuma) határolnak el. Ezek a térelválasztók biztosítják az univerzalitást, mivel az egyes tereknek többféle funkciója is lehet. Használhatják nappalinak, de este hálószobaként is megteszi ugyanaz a „helyiség”.  Ez a megoldás a ház több mint a felére igaz. Csupán három olyan valóságos helyiség van, amelyik egyetlen funkcióval rendelkezik: a konyha, az illemhely és a fürdő. 

A természethez való közelség ugyancsak szembeötlő, mivel a bejárati ajtó előtt közvetlenül elérhetjük a japánkertet. A természet a küszöbön túl azonnal átveszi az uralmat. Ehhez kapcsolódik a természetes fény iránti igény. A japán ereszek úgy vannak kiképezve, hogy beengedjék az alacsonyan járó téli nap fényét, de megvédjenek a nyári hőségtől és a nagy vízkapacitású esőktől. 

Ami a lakberendezést illeti, arra a minimalizmus a jellemző. Az elengedhetetlenül fontos bútorok mellett csak egy-egy hangsúlyos dekoratív tárgyat helyeznek el az úgynevezett tokonamára, a lakás különleges helyére. 

A ház és helyiségei        

A japán házaknál a leggyakrabban használt anyagok a bambusz, a cédrus, a juhar, a kő, a fonott gyékény és a rizspapír. A kiegészítőknél a selyem és a porcelán viszi a főszerepet. A házak fából épülnek, amelyek gipszvakolatot kapnak. Gerenda- és oszlopszerkezetek adják az épület vázát, amelyek a padlót is megemelik minimum fél méterrel. Ez a megoldás arra szolgál, hogy a fa szellőzni tudjon, ne rohadjon el. Az oszlopok talpköveken állnak. Az eljárás rugalmassá teszi az oszlopokat a földrengéssel szemben. 

A japánok előszobája a genkan, amely egy lépcsőfokkal lejjebb helyezkedik el a ház járószintjétől.

A japánok előszobája a genkan, amely egy lépcsőfokkal lejjebb helyezkedik el a ház járószintjétől. A genkan arra szolgál, hogy a belépő levehesse a cipőjét. Belépéskor ügyelnünk kell arra, hogy ne lépjünk a küszöbre. Ez a keleti kultúrában hagyományosan a démonok elkerülését szolgálja. A házba kizárólag cipő nélkül lehet belépni. 

A hagyományos japán ház nagyszobájában mindig áll egy fűthető asztal, amely köré a család letelepszik. Evéskor leginkább párnákon térdepelnek, de akad olyan megoldás is, hogy a lábukat az asztal alá dugják. A szék alapvetően hiányzik a bútorok közül. 

A japán konyhában nem sparheltet találunk, hanem rizsfőzőt. A rizsfőző mellett munkapad helyezkedik el. A hagyományos házakban a padló alatt egy hűtőkamra volt, amelyben elsősorban a zöldségeket és a húsokat tárolták. Ma már persze ugyanúgy hűtőszekrények állnak a konyhában, mint nálunk. 

A japán konyhában nem sparheltet találunk, hanem rizsfőzőt.

A fürdő, vagyis az o-furo kettős célt szolgál mind a mai napig. A japánok előbb lemosdanak – ez régen dézsából történt, ma már zuhannyal –, majd beszállnak a medencébe vagy a kádba. Ez az utóbbi tevékenység sokkal inkább a meditáció része, mint a tisztálkodásé. A 40-45 fokos fürdővíz a tökéletes ellazulást és lelki megtisztulást biztosítja.    

A hagyományos japán vécé a vasiki, amit mi általában guggolós vécének hívunk. A fallal szemben a tartály fölé kell guggolni, miközben a falba szerelt fogantyúba kapaszkodunk. A csésze egy nagyjából 30 centi, hosszúkás porcelánedény, amit vízzel lehet leöblíteni. Manapság már inkább az európai ülő vécé van használatban, de vendégfogadókban még találkozhatunk vasikival is.   

Tradicionális megoldások és bútorok       

A japán házak nyílászárói hornyokban futó, tolóajtós megoldások. Még az ablakoknak is van külső, fából készült tolólemezük. A tolóajtókat rizspapírral látják el, amely eltakarja az egyes tereket, de semmilyen hang- és hőszigetelő funkciója nincsen. 

A padlózatot az úgynevezett tatamival, azaz padlógyékénnyel terítik le. A tatami összehajtható, felgöngyölhető, így ott terítik le, ahol éppen szükség van rá. A gyékényt puha sásréteggel fedik be és valamilyen könnyű huzattal is bevonhatják. A tatami nagyon sérülékeny, ezért nem lehet cipővel rálépni. Előnye, hogy élő, szerves anyagból áll, így képes megkötni a levegőben lévő szén-dioxidot. Klimatizáló hatása is közismert, és infravörös hullámai miatt nyugtató hatással rendelkezik. A tatami vastagsága rendszerint 6 centiméter, de manapság már árulnak a sztenderdtől eltérő méreteket is. 

A japánok fekvőalkalmatossága a futon. Ez egy olyan ágy, amelynek nincsen kerete, így közvetlenül a tatamira fektetik. A derékalja a sikibuton, ami gyapottal töltött selyem vagy vászon. A sikibutonból akár több réteget is elhelyeznek egymás fölé. A kakebuton a japán paplan, amit ugyancsak gyapottal töltenek meg. A japán párna, a makura jóval kisebb és keményebb, mint az általunk használtak. A futon tehát olyan felépítésű, ami miatt nem kell különálló hálószobát kialakítani, azt bárhol le lehet fektetni. 

A japánok fekvőalkalmatossága a futon.

A japán házakban alapvetően a semleges és a természetes színek uralkodnak. A fehér mellett a barna, a bézs, a zöld és szürke uralja a terepet. Szívesen alkalmazzák a feketét, mint a fehér ellentétes párját, elsősorban valamilyen dísztárgyon. Nagyméretű bútorok nincsenek, csupán kisebb méretű fiókos tárolók állnak a fal mellet. A nagyobb holmikat beépített szekrényekben vagy falfülkékben helyezik el. 

A japán házban minden figyelem a tér központjára irányul. Itt helyezkedhet el egy teázó, egy házi oltár, de akár egy belső kert is. Ebben a centrális és átlátható elrendezésben a harmóniára való törekvés nyilvánul meg, amely annyira jellemző a japán emberekre. 

Napjainkban persze sokat változott a japán építészet, de a nyugati elemek beépítése mellett továbbra is felhasználják a tradicionálist is, így például minden lakásba egy genkanon keresztül léphetünk be. A vidéki házakban mindig találunk egy tatami szobát, amelyet csak a vendégeknek tartanak fent. A tatami szoba olyan tehát, mint nálunk a tisztaszoba, ami érdekes párhuzamot jelent a magyar és a japán hagyomány között. 

A japán stílusra a minimalizmus jellemző.

nyito-lefele-nyil-bibor