Amikor az ízlést csúcsra kell járatni – az eklektikus stílus

A cikk elolvasása: 5 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

Stílusok között egyensúlyozva

Stílusokat bemutató sorozatomban ezúttal egy egészen különlegessel jelentkezem: az eklektikussal. Magának a szónak görög gyökerei vannak, amely az eklektikosz (válogató) és az eklego (gyűjt, szed) fogalmából tevődik össze. Az eklektika ugyanis stílusokból válogat, és azokat gyúrja egy hangulati vagy esztétikai egységbe. Az eklektikus enteriőrnek is ugyanez a fő vonása: nagyjából 3-4 stílusból válogatva alakul ki. 

Azt gondolhatnánk, hogy ennél egyszerűbb stílus nem is létezik, elegendő a klasszikust a modernnel és a rusztikussal elegyíteni, és már kész is vagyunk. Csakhogy ez az alkotói szabadság sokkal nehezebb feladatot ró arra, aki e mellet a stílus mellett teszi le a voksát, mert nagyon könnyű valami gagyit, bazárit vagy teljesen kusza zűrzavart létrehozni. Ennél a stílusnál az ízlés, a harmónia érzékelése, az egyensúly eltalálása, a hangsúlyos pontok okos elrendezése, a kiegészítők alapos megválasztása, a színek és anyagok elegyítése döntő fontosságú. Elég ezek preferenciák közül csak az egyikben hibázni ahhoz, hogy stílusosból a giccsbe menjünk át!      

A historizmus és az építészet gyermeke

Ahhoz, hogy az eklektikus stílus jellemvonásait jobban megismerjük, érdemes a XIX. század második felének építészetéhez fordulnunk. Ez a stílus ugyanis elsőként az építészetben vert gyökeret, s nem is nagyon lehetne elválasztani a historizmus irányzatától. Az európai művészek ekkor fordultak a régi korok világa felé. Fellendült a történelem kutatás, a régészet, és az irodalomban számos nagyívű történelmi regény született. Mindezeknek a formai kivetülése a jelentős épületek megkonstruálásban volt tetten érhető. 

A Nyugat-Európából érkező irányzat természetesen elérte hazánkat is, és olyan ikonikus épületeket terveztek eklektikus stílusban, mint az Országház, az Opera, a Szépművészeti Múzeum, a Műcsarnok vagy a Hősök tere. A historizmus visszanyúlt a gót, a reneszánsz és a barokk stílus elemeihez, és – már a modern építési technikákat alkalmazva – ezekből ötvözve alkotta meg építészeti remekeit. A hazai eklektikának leglátványosabb alkotása, a városligeti Vajdahunyad vára valójában egy építésztörténeti retrospektív. Ennek a kompozíciónak a ma emberére is erős hatása van.     

Az eklektika filozófiája

Az eklektika napjainkban a lakberendezésben nyert teret, míg az építészet teljesen elfordult tőle. Az eklektikus enteriőr a szokatlanra és az eredetire épít. Minden egyes ilyen szobabelső egyedi, csak az ott élő ember „kéznyomát” viseli. Az adott lakberendezés hangulata egységes, de ezen belül lehet meghökkentő, bohókás, elegáns, vagy emelkedetten otthonos. A lényeg az egységes hangulaton alapszik.

Felmerülhet, hogy amennyiben 3-4 stílust keverünk, mibe kapaszkodhatunk, amelyek alapját jelentik a stílusnak? A válasz az, hogy mindig kell lenni valamilyen közös nevezőnek, amikor a stílust keretezzük. Lehet ez egy egységes színvilág, tudatosan használhatjuk a komplementer színeket és azok árnyalatait. 

Anyagok tekintetében is lehet egy vezérfonal, ami persze nem zárja ki a többi matéria felhasználását, hiszen ez az eklektikában csaknem kötelező filozófiának mondható.  A stílus éppen emiatt a szabadság miatt követeli meg a kifinomult ízlést és harmóniára törekvést. Az eklektikus szobabelső lehet színes, de sohasem mozdulhat el a csiricsáré irányába. Nagyon fontos jellemzője, hogy az enteriőrben állhat egy klasszikus, nagyméretű, történettel rendelkező bútordarab, de ehhez jó stílusérzékkel szükséges hozzámérni a többi berendezési tárgyat, és a szobabelső soha nem lehet túlzsúfolt! 

Amennyiben jól sáfárkodunk a tárgyak, a kiegészítők és a dekorációk együttesével, nagyon izgalmas és egyedi arculata lehet otthonunknak. Anyagok tekintetében keveredhet az organikus a műanyaggal, a lekerekített forma a posztmodern egyenes élekkel, de ezeknek élettel teli és üde tereknek kell lenniük.    

Helyiségről helyiségre

Ahhoz, hogy a fent felsoroltakat valahogy a gyakorlat nyelvére tudjuk ültetni, érdemes egy kört tennünk egy eklektikusan berendezett lakásban. 

Mint annyi más stílus esetén, is itt a nagy felületek jelentik az alapot, vagyis a falak. A háttérszíneknél érdemes a semlegest választani, hiszen egy fehér falhoz minden egyéb szín és forma passzintható. A fal dekorálásában már kísérletezhetünk a különböző anyagokkal a márványtól az üvegen át a fáig. A falakra helyezett dekorációs tükörrel, festménnyel, fényképekkel gazdagítható tovább a stílus. 

A padló esetében a célszerűséget érdemes előtérbe helyezni. A vízálló parketta persze bekerülhet a fürdőszoba csempézett falai közé, ilyenkor az árnyalatok szinkronjával lehet a textúra éles különbségeit tompítani. 

Ennél a stílusnál érdemes külön figyelmet szentelni az ablakokra és az ajtókra! A kültéri ajtók és ablakok legyenek magas minőségűek és biztonságosak, küllemben pedig illeszkedjenek a ház stílusához, de egy kicsit játékosabbak lehetünk az alapszínekkel, valamint az anyagokkal. A stílus megengedi, hogy a fát tökéletesen kombináljuk az üveggel és a fémmel. Alapvető a nyílászáróknál, hogy harmóniában legyen a lakás többi részével, a bútorok, a falak, a padló szín- és anyagvilágával. 

A nappaliban mindenképpen ki kell jelölni egy területet, amely dominálni fogja a teret. Ez lehet egy szekrénysor, egy ülőgarnitúra, amely köré a kisbútorokkal és kiegészítőkkel megrajzoljuk a stílus kontúrjait. Itt 2-3 stílus keverésénél többel ne kísérletezzünk. 

A konyha esetében is kell egy meghatározó alap, amelyhez a színeket, formákat és anyagokat összeválogatjuk. Ha megfelelően döntünk, jól meg fog férni egymással a nagymama vitrinje a konyhagépekkel. A modern konyha hideg fém- és műanyag világát természetes kiegészítőkkel, fával, porcelánnal és élő növényekkel ellensúlyozhatjuk. 

A hálószobában a pihenés maradjon a fő szempont. Ne használjunk sok és élénk színt, mert az megzavarhatja a nyugalmunkat. Kellemes lehet a lágy zöld, kék, szürke vagy levendula hangulata, amelyet egy puha, lábmelengetős szőnyeggel harmonizálhatunk. Az enteriőrben jól megférhet az antik éjjeliszekrény a modern ággyal és a retró asztalilámpákkal. Ügyeljünk a színek és anyagok harmóniájára!

A fókuszpont kijelölése a fürdőszobában is nagyon fontos. A csempék vagy a fal színe tökéletesen keretezheti azt a helyiséget, ahol összefér a fém, az üveg és a víznek ellenálló MDF-ajtó. 

Mint látható, a nagy szabadság egyben nagy felelősség is, és csak az éljen vele, aki biztos a saját ízlésében. Ellenkező esetben válasszon egy határok mentén haladó másik stílust, vagy bízza a berendezést egy profi lakberendezőre.