Fémbútorok és fémtárgyak világa

A cikk elolvasása: 5 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

Amikor az erő dominál

Amikor az otthonunkra gondolunk, elsősorban annak berendezése villan fel előttünk. Általában a fából készült bútorok és a színes lakástextíliák jutnak az eszünkbe. A fémre csak kevesen gondolnak elsőre, holott a fa és a kő mellett a fém a harmadik olyan anyag, amely a környezetünkben leginkább jelen van. Lehet ez egy szép kovácsoltvasból kialakított parázstartó a kandallónál, egy dizájnos dohányzóasztal a maga csővázával, vagy éppen egy méretes lámpatest loft lakásunk nappalivá kialakított területén. 

Az emberi civilizáció megszületése óta velünk vannak a fémek, a réz, a vas és a különböző ötvözetek. A fémeket elsősorban az erejük miatt használták és használják mind a mai napig. A korai időkben fegyvereket és nagy erőhatásnak kitett eszközöket gyártottak belőlük, de a fémek már akkor is ott voltak a háztartásban, ha másképp nem is, de mondjuk egy főzőüst formájában. 

Az etruszkoktól az ipari forradalomig

Azt gondolhatnánk, hogy a bútorok gyártásához a fémeket csupán a XX. század elején kezdték felhasználni, de ez nem lenne teljesen igaz. Létezett egy ókori civilizáció, amely szívesen öntött székeket, ágykereteket, kandelábereket bronzból, mégpedig az Itáliai-félszigeten élő etruszkok. Ők igazi mesterei voltak a bronzművességnek. Otthonaikban mindig állt valamilyen bronzfigura a házi oltárokon. Ezek a kultikus tárgyak egyben a lakás dekorációját alkották. 

A fémek a középkorban is szerephez jutottak, elsősorban a vas, illetve a kovácsoltvas. A nagy ruhatároló ládákat összetartó vasalat nélkül sohasem gyártottak. A vasalatok mellett rácsok és cégérek készültek vasból. A kovácsoltvas nagy szerephez jutott a román, a barokk, a rokokó és szecesszió korszakában. Gondoljunk csak a főúri udvarok gyertyatartóira, a nagy csillárokra. Ezek voltak a fémművesség azon remekei, amelyek a korabeli enteriőrökben erős hatást gyakoroltak. A mintázat rendszerint organikus volt, mivel kiválóan lehet hajlítani ezt az anyagot. 

A fémből készült szerkezetek erősek és elnyűhetetlenek, ezért a kastélyok hatalmas kapui is kovácsoltvasból készültek nagyon magas igényességgel. A korlátokat, a kerti padokat és pavilonok szerkezeteit is ebből az anyagból gyártották. A belső terekben a tükrök és festmények díszes rézkeretekben kerültek a falra. Elmondható, hogy már az ipari forradalom előtt is fontos szerepet kaptak a fémbútorok. A szecesszió korában például a gazdagok körében igen divatosnak számítottak a nagyon díszes, figurákkal ellátott ezüstszekrénykék, amelyekben rendszerint a hölgyek ékszereit tartották.        

Ipar- és bútorforradalom

Az ipari forradalom és a lakáskultúra párhuzamos fejlődésével egyre több fémbútor költözött az otthonokba. A mind szélesebbé váló városi polgárság otthonában mindenütt találunk fémbútorokat, ha másképp nem is, de egy-egy vasalt szekrény vagy vitrin formájában. A konyhában a tűzhelyek öntöttvasból készültek, és megjelentek a díszes, fémkeretes tükrök ugyanúgy, ahogy egykor a nemesek palotáiban. 

A XX. században váltak elterjedtté a csaknem teljes egészében fémből készült berendezési tárgyak. Ekkor már olcsón elérhető volt az alumínium, a réz, a cink, a króm, a vas, valamint az acél. Ez a viszonylagos olcsóság keresztezve a tartóssággal és a masszívitással egyre érdekesebbé tette az iparművészek számára is a fémeket. 

Nem kellett sokáig várni arra, hogy egy új stílus a fémet anyagválasztásának fókuszába állítsa. Az art deco, majd a bauhaus kifejezetten kedvelt anyaga az acél. Jelentős magyarországi képviselője, Breuer Marcell kerékpárvázakból építette meg híres konstruktivista székét, amelyet a kiállításon B3 modellnek nevezett el. Az egyetlen acélhuzalból hajlított székek másik nagy mestere a francia Le Corbusier volt, akinek pihenőszéke kapott nagy elismerést. 

A vas és acél nagy tömegben az ipari területen jelent meg először. A termékek és nyersanyagok raktározásában a fémből készült polcok voltak a legtökéletesebbek, és azok is maradtak napjainkig, mint ahogy az öltözőszekrények is, amelyekben a munkások a ruháikat válthatják. Ezek a szekrények hosszú évtizedekig használhatóak, csupán a rozsda ellen kell védőmázzal időnként lefesteni őket. 

Fémek a stílusokba ágyazva

Amikor napjainkban a fémbútorra gondolunk, sokaknál a kerti bútorok ugranak be először. A kertben valóban tökéletesek a korrózióállóval kezelt, vagy nem korrodáló (pl. alumínium) bútorok, mivel erősek, ellenállnak az időjárás viszontagságainak, és az igénynek megfelelő dizájnban is hozzáférhetőek.  Sok esteben kombinálják valamilyen anyaggal. A kerti székeket bőrülőkével, vagy lecsatolható párnával látják el. Így elkerülhető a fém hidege és keménysége. 

A lakásbelsőkből sem hiányozhatnak ma már a fémbútorok, különösen olyan stílusoknál, ahol szerepük meghatározó. Lássunk erre példákat is!

A loft stílus, azaz az ipari csarnokból kialakított lakás egyszerűen nem lehet meg a fémek nélkül, hiszen alapvetően felhasználja az ipari környezetből vett elemeket. Ilyen például a tetőre rögzített nagy fémlámpák sora, a fémkarokkal nyitható magas ablakok, a tetőzetet erősítő fémgerendák, és a környezethez igazított használati tárgyak sora kezdve az állólámpától az öntöttvas tűzhelyig, amelyiknek fénylő acélgombjai vannak. Az emeleti szintre is fémlépcső visz fel, amelynek acélból van a korlátja. 

A techno stílus az üveg és fém birodalmát teremti meg számos modern technikai megoldással. Nem hiányozhat a fémkeretes üveglapos dohányzóasztal sem. A high-tech világ megköveteli a magas fényű, krómos felületeket, amelyek a bútorokon is megjelennek, nemcsak a technikai eszközökön.

A mediterrán házak a kovácsoltvasra esküsznek. A telket határoló kerítés és az ablakrácsok, de még az előtérben megtalálható fogasok és kalaptartók is kovácsoltvasból készülnek. A valódi mediterráneumban a kovácsoltvas ősidők óta használatban volt és sohasem ment ki a divatból. Ehhez a stílushoz a meleg színű fémek, mint a réz és a bronz kiválóan társíthatók. 

Ugyanez vonatkozik a vintage stílusra is. Az adott tájegységre koncentrálva kerülhet az enteriőrbe szépen kovácsolt étkezőszék, masszív pánttal ellátott láda, rézedények és üstök, vagy éppen a nálunk hagyományos rézmozsár, ami igazából már csak díszítőeleme az enteriőrnek, csakúgy, mint a meghagyott kemencepadkán álló parazsas vasaló. 

A manapság nagyon népszerű skandináv stílus esetében a hideg csillogású és fehérre festett fémelemek társíthatóak. Ennél a stílusnál a fém elsősorban a fával és a kővel köt erős szövetséget, és a semleges színek világából ragyog ki. 

A retro divat a csővázas bútorok főszerepét biztosítja, ahol a krómos csillogást a műanyagok színes hangulata erősíti fel. Átlendülve a stílusok másik szélére, és belefeledkezve a romantikába, a habos babos környezetben is megleljük azokat a gazdag ornamentikával ellátott ágykereteket, amelyeket ráadásul fehérre festenek. 

A felsorolás folytatható lenne még, hiszen egyre több lakberendezési tárgy készül fémből és idomul az egyes divatirányzatokhoz. Manapság az állványszerkezetes bútorok már nemcsak stabilitásukkal állják meg a helyüket, hanem látványelemként is egyre fontosabb lesz szerepük, ezért érdemesek fokozott figyelmünkre.