A generációs együttélés kihívásai

A cikk elolvasása: 5 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

A generációs együttélés kulturális körülményei

Évtizedekkel ezelőtt Spanyolországban jártam, és több városban feltűnt, hogy a meghirdetett új lakások mérete valahol 120-140 négyzetméter körül volt. Amikor erre rákérdeztem egy ott élő ismerősömnél, elárulta, hogy a spanyoloknál még mindig divatos a generációk együttélése, ezért nem tekinthető luxusnak az a méret, amit a cégek kínálnak. 

Mindez számomra meglepő volt, mert Magyarországon teljesen általánosnak számít, hogy aki csak teheti, igyekszik önálló lakáshoz jutni, elkerülve a generációk közötti súrlódásokat. Manapság még mindig inkább a kényszer, mint a szándék az oka annak, ha a fiatalok együtt laknak valamelyikük szüleinél, és a háromgenerációs együttélés olyan ritka, mint a fehér holló. Gazdasági viszonyaink drámai változásai ugyanakkor ezt az együttélési formát egyre inkább észszerűvé teszik.     

A különélés igényének hajtóereje

Nem is volt olyan régen még, amikor a generációk együttélése hazánkban is természetesnek volt mondható. Egészen a II. világháború végéig a vidéki lakosságnál tipikus életközösségek voltak a tri-generációk. Együtt laktak a nagyszülők, valamelyik gyerekük, és azok gyerekei. A ház tulajdonjoga rendszerint a nagyszülőké volt és generációról generációra öröklődött. 

Az sem volt ritkaság, hogy a nagyszülők idős korukra a gyerekükhöz költöztek. Ilyenkor a nagyszülők házát értelemszerűen az unoka örökölte meg. A II. világháborút követően ugyan tovább élt ez a szokás, de egyre többen költöztek fel vidékről a nagyvárosokba, és így ezek az életközösségek is felbomlottak. Különösen nagy volt a különélés iránti igény a városokban, ahol a generációs együttélést az ingatlanok mérete és beosztása rettentően nehézzé tette. Ma hazánkban a legtöbb család külön-külön ingatlanban éli az életét, még akkor is, ha ez gazdaságilag egyáltalán nem gyümölcsöző.    

Az együttélés gazdasági szempontjai

A jelenlegi gazdasági helyzetben a többgenerációs együttélésnek jelentős pénzügyi előnyei vannak, és már az is látszik, hogy a családok keresik a menekülést az energiaválság csapdájából. A rezsicsökkentésnek valószínűleg hosszú időre befellegzett. Az egyedül élő nyugdíjas nagyszülőket igyekeztek otthonokba menekíteni, de ezek az otthonok pillanatokon belül beteltek. A másik megoldás csakis az lehet, hogy összeköltöznek a generációk.

Ennek számos gazdasági előnye van: közösen oszlik el a rezsiköltség, és az egy főre eső rész biztosan kevesebb lesz, mintha csak két ember lakná az ingatlant. A házzal kapcsolatos egyéb költségek és az élelmiszerek ára is sokkal barátságosabban oszlik el többek között. Márpedig az élelmiszerek ára megdöbbentőre nőtt az utóbbi időben.   

Az együttélés tárgyi feltételei   

A többgenerációs együttélésre leginkább a családi házak esetében van lehetőség. Nagyon kevés olyan lakás épült ugyanis, amelynél ennek feltételei adottak vagy kialakíthatók. Az együttélés viszonylag nagyobb négyzetméter számot és megfelelő beosztást igényel a hálószobák tekintetében. 

Vegyünk szemügyre egy kétgyerekes családot, ahol a gyerekek már igénylik az elkülönülést, és költöztessük ide a nagymamát-nagypapát. Egy ilyen családnak szüksége lesz egy nagy nappalira, nagy konyhára és étkezőre, valamint minimum 2 fürdőszobára, de legalább két illemhelyre. Ez azt feltételezi, hogy legalább négy hálószobára lesz szükség, mégpedig okos elosztásban. Ehhez nagyjából 140-200 négyzetméterre szükség lesz még akkor is, ha a hálószobák nagyon spórolós mérettel vannak kialakítva. 

Arra is ügyelni kell, hogy kinek mekkora a mozgástere és az ereje a házban való közlekedés szempontjából. Az ilyen házak nagyjából emeletesek, ezért arra kell törekedni, hogy a nagyszülőknek ne kelljen emeletet mászniuk. Ennek megfelelően a nappali és a konyha-étkező mellett ki kell a földszinten alakítani egy kis hálószobát és mellette legalább egy zuhanyzóval bővített illemhelyet. 

Az emeleten a további hálószobák és egy nagyobb fürdőszoba kaphat helyet, valamint egy másik, önálló vécé. Ez a beosztás abban is segít, hogy elkerülhető legyen a tisztálkodással kapcsolatos mindennapi csetepaté, mivel a generációknak más-más életritmusuk van. 

 

Koncentráljunk a konyhára! 

A kétfürdőszobás házban viszonylag jól kialakítható a rend, jobban eloszlanak bennük a lakók. Az egyik fontosabb – ha nem a legfontosabb – közösségi tér a konyha és az étkező. A konyha lehet a közös élet egyik forró tűzfészke, ha nem ügyelünk arra, hogy elkerüljük a csapdákat.

Nagyon valószínű, hogy a nagymama és a ház asszonya (olykor ura) nem ugyanaz a személy, de az biztos, hogy a konyhában ki-ki a maga módján szeret sütni-főzni. Ezért a többgenerációs konyhának biztosítania kell, hogy akár egyszerre ketten is tudjanak külön-külön főzni. A legjobb megoldás a megfelelő konyhasziget kialakítása lehet. Míg a falak mentén futhat egy hagyományos konyhai elrendezés tűzhellyel, addig a konyhaszigetben is szükség lesz egy tűzhelyre. Ez lehet teljesen elektromos kialakítású is.    

A konyhának tehát elegendő térre van szüksége annál is inkább, mert nagyon valószínű, hogy egyetlen nagy hűtőszekrény nem lesz elegendő. Ami biztosan kelleni fog, az az éléskamra, ami a jelentős számú tárolható holmikat és ételeket befogadja. A konyhai tárolókapacitás és infrastruktúra megtervezése az egyik legfontosabb dolog. Sok függ attól is, hogy mennyi és milyen kapacitású gépek kerülnek a konyhába és általában a házba, mivel ehhez kell igazodnia az elektromos hálózatnak is. 

 

Az is nagyon valószínű, hogy a mosogatógépből is egy nagyobbra lesz szükség, s annak a megfelelő helyen, valahol a folyóvizes mosogató mellett kell állnia. 

Az étkezőnek is akkorának kell lennie, hogy ott a család teljes létszámban kényelmesen elférjen, ugyanakkor arra is lehetőséget kell teremteni, hogy el lehessen vonulni egy kis tea- vagy kávésarokba, ahol egy intimebb közegben lehet elfogyasztani a kedvenc italunkat, szendvicsünket. A konyhában tehát érdemes szigetekre vagy szekciókra osztani a területet, így elkerülhető a mindennapi súrlódás és kényelmetlenség. 

Stílus kialakítása 

A többgenerációs házakban nem egyszerű a belső enteriőr kialakítása sem. Három generációnál az ízlések és pofonok bizony nagyon különbözőek lesznek. Nem nagyon kínálkozik más, mint a közös egyeztetés és a kompromisszum, amelyekre egyébként egyfolytában támaszkodnunk kell és lehet. 

Nyilvánvaló, hogy a nagymama ragaszkodik a holmijához, míg az unoka egy teljesen más világ iránt rajong. A közösségi tereket, a nappalit és a konyha-étkezőt kell nagyjából egységesre dizájnolni, valamint azt összhangba hozni a közlekedő terekkel. A hálószobák, mivel elhatároltak, már lehetnek egyedi arculatúak. 

A közösségi terekben érdemes a kortalannak mondható stílusok közül választani. Erre a célra nagyon jó lehet a skandináv stílus letisztult, de praktikus enteriőrje, ráadásul ez a stílus lehetőséget ad a tágasság érzetének is, mivel megköveteli a szellősséget és az átláthatóságot. 

Egyébként meg általános tanácsnak elmondható, hogy a többgenerációs házak esetében kerülni kell a nagyméretű bútorok használatát, és elsősorban a jól kombinálható, többfunkciós bútorokat kell előtérbe helyezni, melyek között mindenki megtalálja a maga kényelmes darabjait. Az anyagválasztásban pedig előnyben kell részesíteni a természetes anyagokat. A fa, a bőr, a kő és a természetes textíliák generációkon átívelően kedveltek, ennek ellenére kiválasztásuknál üljön össze előbb a családi nagytanács. 

Egyéb előnyök, és amire figyelni kell!         

A generációs együttélés harmóniájának záloga a tolerancia, az alkalmazkodás és a folyamatos kommunikáció. Ezek olyan szerteágazó témák, amelyek ebbe blogba most nem férnek bele, de számos ezzel foglalkozó honlap elérhető a témában. 

A gazdasági előnyök mellett végezetül szeretnék még egy szempontot kiemelni. Nagyon fontosnak érzem, hogy a család sokkal inkább tud támaszkodni a segítségre. Mikor az unoka beteg, nem kell a szülőknek otthon maradni, mert a nagyi ápolhatja a csemetét, de fordítva is igaz ez, hiszen a nagyon öreg családtagra többen és sokkal jobban tudnak figyelni. Ezek kincset érő támogatások, de a bennük rejlő nevelőhatás egy életre elkíséri a fiatalabb generáció tagjait, akik számára a szolidaritás és a kompromisszumkészség már nem lesz ismeretlen fogalom.