Amikor a lakáskultúra megszületett – a biedermeier

A cikk elolvasása: 4 perc
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]

Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]

Egy stílus, ahol a bútorok játsszák a főszerepet

A biedermeier stílus különlegessége, hogy nem az építészetben, hanem leginkább a polgári lakásokban, házakban hozott forradalmi változást, és elsősorban ott is a bútorok terén. Hatása a művészetekben, a festészetben és az irodalomban is érvényesül, de teljes joggal elmondható, hogy a biedermeiertől beszélhetünk lakáskultúráról.

Maga a stílus párhuzamosan alakult ki a napóleoni korszak empire irányzatával a XIX. század első évtizedében, de a helyszíne Közép-Európa volt, ott is elsődlegesen a német területek. Innen sugárzott ki a cseh vidékekre, majd jókora késéssel hazánkba is. 

A biedermeier nálunk egyet jelent a reformkorral, nem véletlenül, mert a stílus a feltörekvő polgárság otthonaiban jelent meg.     

Biedermeier – az egyszerű polgári

Érdekes szóösszetételből származik az irányzat neve is: a bieder a németben egyszerűt jelent, míg a Meier egy nagyon általános név, olyasmi, mint nálunk a Szabó vagy a Kovács. Az összetétel jelentése az egyszerű polgárt takarja.

Ez az egyszerű polgár már olyan magas életszínvonalat tud a családjának biztosítani, hogy legalább 3-4 nagyszobás házban, lakásban él, és anyagi viszonyai azt is megengedik, hogy saját stílusát kialakítsa. Számuk pedig az idők során csak szaporodik, így nagyon komoly piaci tényezővé válnak. 

A napóleoni háborúkba belefáradt polgár visszavonul a maga saját világába, és az üzleti élet fáradalmait az otthonában igyekszik kipihenni. Ennek megfelelően elvárásai a kényelem és az otthonosság felé fordulnak, s ebből az életérzésből virágzik ki a biedermeier stílus.  

Igényeset olcsóbban 

A biedermeier egyszerre merít a klasszicista műveltségből, az angol racionalizmusból, de jellemző rá a szárnyait bontogató romantika gazdag érzelemvilága is. A lakás berendezése a kényelem, a minőség és a funkcionalitás szentháromságán nyugszik. 

A bútorok még mindig kézműves munkával készülnek, igényesek, de gyakran használnak olcsóbb nyersanyagokat, ezért a tölgy mellett diófából, topolyából és jávorfából készítik azokat. A fa természetes színének meghagyása ugyancsak a stílus meghatározó eleme. 

A díszítményeket a természetes anyagból készítik. Erre a célra jávor-, a dió-, a topolya-furnérok erezetének gazdag mintázatát használták fel. A bútorok kecsesek, kényelmesek és sokkal kisebbek, mint robosztus elődeik, hiszen egy jóval kisebb térben kell állniuk. 

Nők a szalonban

A biedermeier szoros kapcsolatban áll a társadalmi szerepek és szokások megváltozásával. A nők, akik korábban a konyhában foglalatoskodtak, ezúttal már kilépnek a szalonba, amely a társadalmi élet fő színterévé válik. Ők lesznek azok, akik nemcsak a saját budoárjukat, hanem az egész lakás arculatát kialakítják.

A falakra virágmintás tapéta kerül, de sok helyütt alkalmazzák a függőleges csíkozású típusokat is. A tapétázott falon képek lógnak, elsősorban zsánerképeket ábrázoló műalkotások. A mindennapi élet kényelme és otthonossága még a díszítésben is tetten érhető. Színes takarók, puha kelmék a puha pamlagon, az asztalon pedig díszes terítő feszül. A rekamién lágy tapintású díszpárnák emelik a kényelmi funkciót.

Az ablakokon függöny, a padlón vastag szőnyegek találhatók, míg a szoba sarkában egy kényelmes ülőgarnitúra áll karosszékkel, fotelokkal és szófával. 

A szalonban áttört támlájú székekre ülhetnek a vendégek, amelyeknek egyenes vagy kecsesen ívelő lábuk van. A székek már-már légiesek, könnyedén elmozgathatók a térben. Nem maradhat el a szalonból a fortepiano vagy a zongora sem, amelyen vagy a kisasszony, vagy a ház úrnője gyakorol és játszik.   

Alapvető stílusjegyek a bútoroknál

A biedermeier alapvető bútora a vitrin. Ebben a korszakban kezdték csaknem sorozatban gyártani a fa és üveg kombinációjából álló reprezentatív bútordarabot. A vitrinben a személyes emléktárgyakat és csecsebecséket: porcelán szobrokat, díszes poharakat, ezüstneműket helyezték el. 

A bútorokra jellemzőek az ívek, a lekerekített formák. A díszek egyre inkább stilizáltakká válnak, elsősorban virág és ornamensek készülnek. A ház urának szobájából nem hiányozhat az íróasztal a fiókos reteszekkel. 

A bútorok párnázottságát a lószőr és a pamutvatta biztosítja. Divatossá válnak a zenélő szekrénykék, amelyekben egyszerre lehetett tárolni valamit, ugyanakkor egy ötletes szerkezet még muzsikát is biztosított a kinyitása során. A hölgyek szobájában jellemzővé válnak a varróasztalkák és a szépítkező asztalok tükörrel ellátva. 

Nem maradhatnak el a könyvesszekrények vagy -vitrinek sem, mert ebben a korban már a polgár egyik legfőbb szórakozása az olvasás, és igen nagy mennyiségű könyv halmozódik fel a lakásban. A 3-4 méter belmagasságú szobákban a mennyezetig érnek a könyvespolcok is. 

A stílus hazánkban

A biedermeier stílus hazánkba német közvetítéssel érkezett meg, és kis ideig magyar nevet is kapott: ez volt a táblabíró stílus. Ez idővel kikopott, hiszen nemcsak a táblabírók kedvelték a kényelmes polgári légkört.

Magyarországon nagy divatja volt a magas falióráknak, amelyek hátlapját valamilyen festmény, rendszerint tájkép díszítette. A magyar biedermeier egyszerűbb, letisztultabb, mint osztrák vagy német testvére. A legnagyobb hatással Steindl Ferenc bútormester volt a hazai enteriőrökre, aki Európa-szerte elismert képzőművésznek számított. 

Ebben az időben jött létre a műbútorasztalosok társadalma, akik minőségi és precíz termékeket állítottak elő. A korszakban került először a lakásba növény is. A szalonok üdítő és természetes színfoltja lett egy-egy méretes szobanövény elhelyezése. A biedermeierrel tehát nemcsak a polgárság fejezte ki önmagát, de polgárjogot nyertek a lakásba tervezett növények és virágok, amelyek önmaguk szépségén túl díszes cserepeikkel, vázáikkal is emelték az otthonok fényét.