Kamra – ételeink titkos kincsestára

Márpedig kamrára szükség van 

Éléstár, spájz, kamra, éléskamra – több kifejezés is a szolgálatunkra áll arra a kis helyiségre vonatkoztatva, ahová a tárolható élelmiszereket elrakjuk. A kamra régóta szolgálja az embert a házban. A vidéki portákon elmaradhatatlan volt, mivel a háztáji annyi nyersanyagot adott, hogy annak kellett egy viszonylag nagyobb tároló. 

Ezeket a kamrákat mindig a ház lehűvösebb részén építették meg, elsősorban az északi oldalon. A vályogházak még nyáron is megtartották a hűvöst, így akár a főzőkonyhához is csatlakoztathatták, természetesen egy ajtóval elzárva. A konyha-kamra kapcsolat értelemszerű volt. 

Furcsa módon a múlt század 70-es, 80-as éveiben sok olyan városi lakást terveztek, amelyben nem volt spájz, mondván, a hűtőszekrény kiváltotta ezt a helyiséget. Hamar bebizonyosodott, hogy ez nem igaz, mert a kamrára akkor is szükség van, ha egyébként áll egy nagy hűtő a konyha sarkában. Egy hűtőszekrény nem tud annyi mindent eltárolni, mint a spájz, a száraz tárolásra pedig nem alkalmas. A kamrák kikövetelték a maguk helyét, és újra fontos szerephez jutottak.  

Alapvető paraméterek

A kamrában olyasmit is tárolhatunk, amit a hűtőszekrényben nem. Ide kerülhetnek a különböző magvak, száraztészták, konzervek, befőttek, tartós élelmiszerek, zöldségek és gyümölcsök. Tárolhatunk benne olyan kisebb konyhai gépeket, amelyeket nem használunk naponta, de kerülhetnek ide egyéb konyhai eszközök, például reszelők, szűrők, sziták stb. Ezek mind olyan dolgok, amiket sose tennénk a hűtőszekrénybe, viszont valahol tárolni kell őket. Erre való a kamra.

A kamra legideálisabb helye a konyha mellett van, a legjobb, ha abból közvetlenül nyílik, hiszen nem kell messzire menni a nyersanyagokért, edényekért, eszközökért főzés közben. A kamra ajtajának nem szabad befelé nyílnia, mert ez elvenné a helyet a tárolandó dolgoktól. A kifelé nyíló ajtónál talán még jobb a tolóajtó, amelyiknek nincs szüksége nyitási térre. 

Az északi tájolást célszerű figyelembe venni, de erre nem mindig van lehetőség. Mivel a spájznak hűvösnek kell lennie, ezért megfelelő szigeteléssel kel ellátni, valamint biztosítani kell a megfelelő szellőzést. Sok helyütt egy kis ablak végzi el ezt a funkciót, csak ezzel az a baj, hogy gyakorlatilag állandóan nyitva kell tartani, és azon keresztül a kisebb rágcsálók simán bejutnak az éléskamrába. Sokkal jobb megoldás egy szellőző folyosó, amelyet sűrű hálóval tudunk levédeni. A levegő akadálytalanul járhat, miközben az élelmiszerek biztonságban vannak az éhenkórászoktól. 

A kamra falát és padlóját célszerű olyan anyaggal borítani, amely könnyen tisztítható. A falak lehetnek temperált festékkel ellátva, de jó megoldás a csempe is. A padlónál is az az elsődleges szempont, hogy gyorsan fel lehessen törölni és ne tapadjanak meg benne az ételmaradékok. A kő- és a betonpadló a legjobb megoldás, ráadásul ezek az anyagok hidegek is, így kevésbé fülled be a levegő a kamrában. Az éléskamra hőmérsékletének nagyjából 5-17 fok között lehet mozognia. A szellőzőfolyosós típusok télen a minimális értéken tárolnak, de nem mehet a legforróbb nyárban sem fel a hőmérséklet 20 fok fölé, mert akkor elveszíti a tároló egészséges közegét.    

Polcok a spájzban

A kamráknak nem kell feltétlenül nagy alapterületűnek lenniük, kivétel, ha oda szeretnénk beállítani a hűtőládát. A lényeg az, hogy a lehető legjobban használjuk ki a tárolókapacitást. Ezt elsősorban a mennyezetig felfutó polcrendszerrel biztosíthatjuk, s akár a helyiség három falát is felhasználhatjuk erre a célra. A polcoknak az anyaga sem közömbös. Nem jó megoldás, ha puha, nyers fából vannak, mert könnyen beleragadhat a fába bármilyen mag, héj stb., és nehéz a lepucolásuk is. Ha már mindenképpen fából szeretnénk a polcokat, akkor azokat érdemes vastagon lelakkozni. A lakk biztosítja azt a védőréteget, ami miatt akár le is moshatjuk a polcot a rohadás veszélye nélkül. 

A polcok lehetnek még valamilyen fémből – nagyon jó erre a célra az alumínium, valamint a tartós, masszív műanyag. Az acélpolcok csak azért nem ideálisak, mert nagy a súlyuk, és gondot okozhat a leemelésük. A kamrában ki kell alakítani egy megfelelő polcrendszert, ahol a mélyebbek kézközelben kerülnek felszerelésre. Ezek lehetnek akár 45-50 centiméteresek is. Ide azokat a dolgokat érdemes elrakni, amelyeknek nagyobb a méretük, vagy gyakran használjuk őket. A mély polc hátsó részére kerülhetnek a ritkábban használt holmik. A polcokat nagyon alaposan oda kell erősíteni a falra, hogy ne okozzon gondot például a savanyúságok és a befőttesüvegek tárolása sem. Ezek ugyanis együttesen elég nagy súlyt jelentenek, és nem lenne jó, ha a polc leszakadna a terhük alatt.  

A polcok mellett az ajtó belső oldalára kampókat is felszerelhetünk, de mennyezeti kampókat is kialakíthatunk. Ezeken zsákokban, természetes anyagból készült szatyrokban sok mindent fel tudunk lógatni. A kampókon a nagyobb kamrákban nagy szalonnadarabokat és kolbászokat szoktak lógatni. A kamrában a polcokat úgy célszerű megépíteni, hogy maradjon szabad hely, ahová még lepakolhatunk és mi magunk is be tudunk lépni. A magasra tett dolgok miatt az is okos megoldás, ha van a kamrában vagy annak a közelében egy fellépő, hogy balesetmentesen el tudjunk érni mindent a legfelső polcon.

Rend a lelke mindennek

A polcok lehetőséget adnak a tárolásra, de érdemes rendszerezni, hogy mi hova kerüljön. A különböző méretű tárolóknak nagy szerep jut abban, hogy egy megfelelő rendszert ki tudjunk alakítani. A kamrában ugyanis elsődleges szempont, hogy ott mindig rend, tisztaság és átláthatóság legyen. A tároló dobozok, kosarak, kaspók arra adnak lehetőséget, hogy az egynemű vagy hasonló méretű holmikat azokban összetartva tároljuk. Ha még azt is rá tudjuk írni az egyes tároló dobozokra, hogy mit tartalmaz, akkor nagyon hamar hozzájutunk ahhoz, amire szükségünk van, és nem kell keresgélni, félig kipakolni egy sajtreszelőért az egész éléskamrát. 

A rendszerezésre több szisztéma is létezik. Okos dolog például azokat az élelmiszereket, konyhai eszközöket a lehető legkönnyebben elérhető helyre rakni, amelyeket napi rendszerességgel előveszünk. A használat gyakorisága lehet egyfajta rendezőelv, s ennek megfelelően a ritkán használt fondü készlet mehet a sarokba vagy a magasabb polcra. Lehet a rendezés alapelve az, hogy típusokra osztjuk fel a kamrát. Egyik részén állnak a savanyúságok, befőttek és egyéb üvegek, másik részében a fűszerek és az alapanyagok (só, liszt, cukor, olaj, ecet stb.), míg kialakíthatunk egy helyet a zöldségeknek, gyümölcsöknek.  

A rend és a tisztaság ebben a helyiségben alapvető, de nagyon fontos az is, hogy jól tudjunk tájékozódni. Mivel a kamrák rendszerint (és jó okkal) nem rendelkeznek nagy ablakokkal, nem jut elég természetes fény be a terébe. Ez azonban a kamra esetében hasznos. A fényt megfelelő erejű lámpával biztosíthatjuk. Amennyiben nagyobb a spájz területe, érdemes LED-csíkokkal vagy LED-égőkkel a fontosabb területeket, sarkokat még erőteljesebben megvilágítani.         

A kamra tulajdonképpen a konyha meghosszabbítása, annak raktere, ezért arra is gondot kell fordítani, hogy az ne térjen el teljesen annak az arculatától. Persze érdemes valami apró díszítéssel jelezni, hogy az ajtó mögött egy funkciójában más helyiségbe léphetünk, ezzel is jelezve, hogy a kamránk nem más, mint ételeinknek a kincsestára.