Tartalomjegyzék
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[su_icon_text icon=”icon: clock-o” icon_size=”20″ class=”olvasasiido”]A cikk elolvasása: [est_time]
Felhívni bennünket ajánlatért: 20 másodperc (06 1 780-2760)[/su_icon_text]
Léteznek aranyszabályok a lakberendezésben?
Sokan vélik úgy, hogy a lakberendezés csak pénz kérdése, valamint azt, hogy nem is igazán komoly szakma a lakberendezőé. Ha azonban csak a saját tapasztalatunkra hagyatkozunk, akkor is sokkal több stílustalan, rendezetlen lakás fog eszünkbe jutni, mint harmonikus, amikor az emlékeinkben kutatunk.
Általános tapasztalat, hogy a lakások zömét a legtöbben valamilyen terv menetén kezdik el berendezni, de közben számos hibát követnek el az ottlakók, és amikor vendégségbe megyünk, nem igazán ragad magával minket, amit ott találunk. A pénz persze jól jön, amikor a lakás berendezését állítjuk össze, de nem árt tudni néhány aranyszabályt, amelyet minden esetben figyelembe kell venni, hogy a végeredmény legalább kielégítő legyen.
Tervezés az alapvető paraméterek felmérésével
Amikor a pedagógusokat tanítják, mindig kiemelik, hogy sohasem a hiba felől közelítsünk a dologhoz, mert a legtöbb gyerekben éppen emiatt a hiba rögzül. A felnőtteknél már egy kicsit jobb a helyzet, de jelen cikkemben igyekszem a jó megoldásokat hangsúlyozni amellett, hogy csak felsorolnám a rosszat és annak hatását az enteriőrre.
Kezdjük mindjárt a tervezéssel. Ahhoz, hogy egy teret megfelelően tudjunk berendezni, fel kell mérni annak minden adottságát. A méretek mellett döntő lehet a szoba fekvése, benapozása és kapcsolata az egyéb helyiségekkel. A méret már csak abból a szempontból is döntő, hogy meg tudjuk becsülni, mi és mekkora fér el úgy, hogy közben ne okozzunk zsúfoltságot, de közben kellő kényelmet tudjanak a bútorok nyújtani. A méret bizonyos szempontból még a stílusokat is behatárolhatja, mert hiába tetszik nekünk a loft stílus, ha ehhez nincs elég területünk.
A természetes fény mértéke pedig a főfalak színét fogja meghatározni. Amennyiben sok fény jut az adott szobába, ott lehet kísérletezni a színes falakkal, de kevés fény esetén jobb, ha ragaszkodunk az optikai hatást nyújtó világos színekhez, elsősorban a fehérhez.
A stílus harmóniája
Általánosságban két alapvető lakberendezési hiba jelentkezik a lakásokban. Az egyik a stílustalanság, a másik a rendezetlenség, egyfajta egyensúly hiány, amely olykor kifejezetten a káosz képét tárja a látogató elé.
A stílustalanságnak számos forrása van. Az egyik – talán a leggyakoribb -, hogy noha van egy elképzelt irányvonal, de közben ragaszkodunk olyan bútorhoz, használati tárgyhoz vagy kiegészítőhöz, amely teljesen stílusidegen. Megörököltük a vidéki nagymama vitrinjét, és azt szeretnénk valahogy elhelyezni a minimál stílusú berendezésben. Hát, ez bizony nem lesz egyszerű feladat. Anélkül, hogy a vitrint jelentősen átalakítanánk, biztos, hogy meg fogjuk törni az enteriőrt, ha a nappaliban helyezzük el.
A stílustalanság még úgy is előállhat, ha a nappalit nagyon szépen kialakítjuk, ám a többi helyiséggel, kezdve az előszobától már nem törekszünk a harmóniára. Az előszoba azért is hangsúlyos, mert a vendégek ide lépnek be először, és az első benyomás perdöntő. Ugyan mondhatjuk, hogy az emeleti hálószobákat már úgysem látják a vendégek, de a benne lakókat is zavarhatja, hogy csak a nappali kap elegendő figyelmet, míg a többi helyiség ilyen-olyan bútorokkal, színekkel és kiegészítőkkel van ellátva.
Igyekezzünk az egész lakásban egy meghatározó színt és formát vinni, ami persze nem jelenti azt, hogy a végletekig szabályozzuk le, hogy mi lehet az egyes helyiségekben. Minden egyes szobában élhetünk egy kis változatosággal úgy, hogy közben az összhatást nem törjük meg, ugyanakkor a szoba lakójának is visszatükröződik az egyénisége.
Alapszabályok a kiegyensúlyozottságért
A harmóniáért elsősorban a színek és a formák a felelősek. A színek esetében az a legjobb, ha megtaláljuk az arany középutat. A profi lakberendezők három színből építik fel az enteriőrt, nem véletlenül. A mindössze két, egymáshoz közeli alapszín esetén egy unalmas, monokróm környezetet hozunk létre, míg a színkavalkád a legtöbb esetben zűrzavart okoz. Talán csak az indiai stílus kivétel, de ott az árnyalatokkal kell egyensúlyt teremteni.
Aki először vág bele egy lakberendezésbe, annak az a legkönnyebben járható út, ha az alapszín semleges lesz. Talán a legjobb választás a fehér lehet, hiszen ehhez a színhez gyakorlatilag szinte mindent párosítani lehet. Érdemes ez ügyben a fehér színnel kapcsolatos cikkemben elmélyedni kicsit. A fő színnek nagyjából a belső tér 60 százalékát kell lefednie, és ehhez jön a két másik szín, melyek közül a második nagyjából a 25-30 százalékos tartományban mozog. A túl sok fehér vizuális térveszteséghez vezethet.
A formák esetében is döntenünk kell, hogy a hajlított vagy a szögletes lesz-e a megfelelő. E két formát egy térben összekeverni szigorúan tilos. Ugyanez a helyzet a méretekkel is a lakberendezésben. Nagy térben a kis bútorok eltűnnek, míg a kis térben a nagyok egyszerűen elveszik a levegőt. A térnek megfelelően szellősnek kell maradnia, miközben a praktikum és a kényelem sem szenved csorbát.
A nappalit sokan úgy rendezik be, hogy a szekrénysor az egyik fal mentén fut, vele szemben pedig ott terpeszkedik az ülőgarnitúra. Ez egy elég unalmas elrendezés, ha közben nem tudjuk ezt a párhuzamosságot valamivel a térben feloldani. Nagyon sokat javíthat a helyzeten, ha kialakítunk egy kis kávésarkot, amely nemcsak a térben hoz változást, de itt egy kicsit el is rugaszkodhatunk a meghatározó stílustól, színtől – jelezve, hogy annak speciális szerepe van. De jó szolgálatot tehet a nagy nappalik esetén egy térelválasztó elhelyezése, vagy egy 90 fokban elforgatott íróasztal is.
Képek, textíliák, fények és egyéb apróságok
Nem is gondolnánk, hogy a lakás dekorációs elemei mennyit tudnak dobni vagy rontani a lakás összképén. Egy rossz magasságba elhelyezett kép is okozhat optikai fájdalmat. Sokan magasra teszik a képet, holott az ideális a szemmagasság lenne. Az sem lényegtelen, hogy általában az egyedül álló kép unalmas, ezért szinte minden lakberendező azt tanácsolja, hogy legyen egy-két kisebb is a falon a központi nagy mellett, amely mozgalmasabbá teszi önmagában a látványt.
A textíliáknak illeszkedniük kell ahhoz a stílushoz, amelybe elhelyezzük, sőt, sok esetben a stílust alapvetően meghatározzák. Az angol stílus kívánja a magas ablakokra helyezett bojtos bársony sötétítő függönyt, míg ez a skandináv stílust teljesen hazavágná. Van, ahol a szőnyegek jól érzik magukat, máshol tönkretennék az enteriőrt. A szőnyegek estében még a méretek is döntő fontosságúak. A nappali szőnyegének akkorának kell lennie, hogy elérjen az ülőgarnitúrákig, míg a másik végének a szekrények alatt kell lennie. Amennyiben a kanapéig nem ér el a nagy szőnyeg, akkor egy stílusában hasonló kisebbet kell elé lerakni.
A fények megválasztása sem mindegy a lakberendezés szempontjából. A legtöbb esetben nem elég egy csillárt felrakni a mennyezetre. A fényforrásokból rendszerint sokkal többre van szükség, hogy az esti szobahangulat megfelelő legyen. Manapság már elképesztő választék áll a rendelkezésünkre az állólámpától a spot égőkig ahhoz, hogy a fényvilágot megteremtsük esti otthonunkban. Ide tartozik némileg a kábelek kérdése is, hiszen ma már egyre több elektromos holmi van a lakásunkban. A szerteszét kanyargó koszos kábelek képe a legtökéletesebb látványvilágot is tönkrevágja. A kábeleket érdemes csatornában futtatni, vagy legalább elvezetni a szekrények mögött.
A különféle kiskeretbe elhelyezett képek, apró emléktárgyak, porcelán figurák polcokra kihelyezett halmaza sem túlzottan üdvös, ha a harmóniára törekszünk. Ezekből a kevés a sokkal több, és azt a néhány darabot is okosan kell megválasztani, és a helyét kijelölni. A többi darab pedig csak maradjon egy zárt szekrényben, és ne használjuk porfogóként.
Mint látható, számtalan módon tehetjük tönkre otthonunk látványát és hangulatát, ezért érdemes még a legapróbb hibákra is odafigyelni a nemes cél érdekében.